Keresés

A kiadó az 1981-ben megjelent Hadműveleti művészet című tanulmánygyűjtemény folytatásaként, közreadja a hadművészet másik alkotóeleme, a harcászat alapvető kérdéseiről készült tanulmányokat. E kötet írásai a hazai és baráti hadseregek katonai folyóirataiból kerültek ki, nagy részük a hadtudomány elfogadott és alkalmazott elvei mellett - kimondva vagy kimondatlanul - tükrözi az elmúlt évek helyi háborúinak tapasztalatait is. A könyv kiadásával kettős célt kívánunk elérni. Olyan gyűjteményes kötetet óhajtunk az olvasó kezébe adni, amely olvasmányossága mellett mint kézikönyv szolgálja a parancsnokok, a tisztek napi gyakorlati munkáját, kiképző tevékenységük elméleti megalapozását. Ugyanakkor tanúsítani akarjuk, hogy a hazai és a baráti katonai folyóiratokban megjelent írások jó része időtálló, előremutatóan tükrözik a hadtudomány új vonásait, így válogatásukkal, és közreadásukkal egy-egy választott témáról átfogó kép adható. Szeretnénk, ha a kötet olvasása segítséget nyújtana az olvasóknak a harcászat és a harc elvi és gyakorlati kérdéseinek jobb és mélyebb megismeréséhez. Mindezek előrebocsátásával ajánljuk a jelen kiadványt olvasóink figyelmébe, melynek anyagát a Honvédelem, a Honvédségi Szemle, az Akadémiai Közlemények, az Armejszki Pregled (bolgár), a Mysl Wojskowa, a Przegled Wojek Ladowych (lengyel), a Militarwesen (NDK), a Vojennaja Miszl, a Vojennüj Vesztnyik (szovjet) folyóiratokból válogattuk, valamint a Szovjet Katonai Enciklopédia és a Harcászat című, Szovjetunióban kiadott könyv felhasználásával állítottuk össze. A külföldi folyóiratokból átvett cikkfordítások többsége hazai kiadványainkban is megjelent.

Svájcot semleges országnak tartották a II. világháború alatt. Az elkeseredett zsidók számára is biztos menedéknek tűnt: a svájci bankokra bízták vagyonukat, és hittek abban, hogy családjuk megkapja az örökséget, még ha maguk elpusztulnak is. Sok millió fontot helyeztek letétbe a bankokban, amelyek megtagadták a pénz visszafizetését, és írásos halotti anyakönyvi kivonatot követeltek a holokauszt-áldozatok rokonaitól - bár a koncentrációs táborokban nem állítottak ki halotti bizonyítványt. Több mint ötven évvel a történtek után a bankok még mindig szabad tőkeként használják a pénzt.
Adam Lebor ebben a könyvében döbbenetes, új bizonyítékokat tár az olvasók elé arról, hogyan működött együtt Svájc gazdaságilag a nácikkal. A svájci bankok fontos szerepet játszottak a német háborús erőfeszítések pénzelésében, mivel készek voltak tisztára mosni a pénzt a Harmadik Birodalomnak, és készségesen elfogadták a lopott aranyat. Még svájci diplomaták és a svájci székhelyű Vöröskereszt is belekeveredett a náci pénzek Svájcba juttatásába.
Az Alvó számlák első kézből származó interjúk és a titkosítás alól nemrégiben feloldott hírszerzői dokumentumok alapján leplezi le a szégyenleges történetet, azt, hogy húzott hasznot Svájc a náci népirtásból.

Az elmúlt század első felének egyik legizgalmasabb életművét Sinkó Ervin teremtette meg. Az Optimisták c. regényében az események cselekvő részese beszél 1918-1919-ről. Könyve olvasható kordokumentumként is: hiteles képet kapunk egy a későbbi diktatúrák mintájaként is szolgáló rendszerről. A regény utoljára 1985-ben jelent meg, akkor, amikor saját felnőttkorunk is ha bársonyos, vagy gulyásos is, mégiscsak a kommunizmushoz volt köthető, s nem csak értettük, rövid időre még tapasztaltuk is, milyen lehetett az igazi: A kommunizmus. Gyermekeink most lépnek abba a korba, amikor már érdekelheti őket, az élményt keresik. Újra olvasva, egyértelmű: Sinkó regénye ehhez ahhoz az élményhez visz közelebb. Különösen izgalmas lesz ez majd az Egy regény regénye c. kordokumentum megjelenésekor.

Bitó László 1934. szeptember 7-én született egy budai polgári család harmadik gyermekeként. Családjával együtt 1951-ben kitelepítették, majd 1954-től munkaszolgálatos katonaként a komlói szénbányában dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt társaival lefegyverezték tisztjeiket, majd igyekeztek feljutni Pestre, de az oroszok elfogták őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat nyert a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után a New York-i Columbia Egyetemen sikeres orvoskutatói karriert futott be: 145 publikációja és 3 szakkönyve jelent meg. Nevéhez fűződik a glaukóma, a zöld hályog kezelésének új módszere és a Xalatan szemcsepp kifejlesztése, amelyet 2002-ben „az év gyógyszerének” választottak, s amely több millió ember látását védte meg világszerte. Munkásságát sok nemzetközi díjjal jutalmazták. 2004-ben az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép- európai Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is átvehette. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és miután emeritus professzorként nyugdíjba ment, visszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat.

˝Isten a szeretet˝ – a legrövidebb és leglényegesebb mondat Istenről, amit János apostol fogalmazott meg. Az Isten és a Szeretet azonos fogalmak. Minden Istenből – azaz a szeretetből – született, és minden Istenbe – azaz a szeretetbe – tér vissza. Az ember egyetlen valódi tápláléka a szeretet. Ha szeretnek miket, annál már csak egy jobb dolog van: ha mi szeretünk másokat. A szeretet által mehet végbe igazi újjászületésünk, a halál erőinek legyőzése. Krisztusban akkora volt a szeretet, hogy legyőzte a halált. Általa és benne ez minden ember számára lehetséges ajándék! Az igazi szeretet ismérve az áldozatkészség és a megbocsátás. Az áldozatkészség tulajdonképpen szenvedésvállalás a szeretet jegyében. Azaz: képes vagyok saját vágyaimról lemondani, és áldozatot hozni a másik emberért. A megbocsátás lényege ugyanakkor az elnéző lelkület, aminek a kulcsszava a ˝mégis˝ – bármit is tegyen vagy mondjon a másik ember, én mégis elfogadom és szeretem őt. Nem csak szeretettel kell akarni, de akarni kell szeretni is! Akik akarnak szeretni, azok számára javaslom János evangéliumát, a szeretet legszebb tankönyvét, amelyet megértve, megélve, és megvalósítva ismét megtanulhatjuk szeretni egymást: a természetet, embertársainkat és Istent.

"Megpróbáltam elfelejteni...a traumát, hogy egy tizennégy-tizenöt éves lánynak majd mindenkijét, aki az életében fontos, azt kilenc hónap alatt mind megölték. Az apámat és azokat a fiúkat, akiket én akkor mint társaságot a legjobban szerettem. Ahhoz nem kell Sigmund Freudot jól ismerni, hogy rádöbbenjek: sok minden az életemben ennek a történetnek a megismétlődése volt. Szerintem a Budapesti Iskola pszichológiailag ennek az élethelyzetnek a megismétlődése. Ott is egy marginális és veszélyeztetett közösség ugyanúgy összeomlik, mint 1944-45-ben az a gyermekkori ki paradicsom a Margitsziget rondóján, ahol magunk között menedékre leltünk."