Keresés

Friedrich ​Nietzsche (1844-1900) filozófus, költő, esszéista, klasszika filológus, a német kultúra óriása szakít a német – és egyáltalán – a filozófia hagyományaival. A modernség előfutáraként lázadó lángelméjével lerombol minden korábbi értéket, és Zarathustra költői látomásában egy új, eszményi embertípus eljövetelét hirdeti. Halála óta mindmáig világszerte talányt és kihívást jelent minden jelentős gondolkodónak, filozófusnak, teológusnak és művésznek egyaránt. Alakját s életművét mítosz lengi körül. Nevével éltek és visszaéltek politikai irányzatok és politikai demagógok.

Vajon miként látja önmagát a „minden érték átértékelője”? Negyvennégy évesen megírja az Ecce homo című önéletrajzi esszét, életének és munkásságának páratlan értékű, végső számadását. Ebben a kis írásban elsősorban önmagát vizsgálja és értékeli: az embert és a gondolkodót, méltatja életművének minden fontos állomását és darabját, tükröt tart nem csupán önmaga, hanem az egész emberiség elé: ecce homo – íme, az ember, az emberré vált istenség, a Megfeszítettel dacoló Dionüszosz, aki kétségbeesve igyekszik felhívni a figyelmet a világot felforgató, romboló-újító tanítások jelentőségére és veszélyeire.

Nietzsche a mű nyomdai korrektúrájának javítása közben, 1889. január első napjaiban súlyosan megbetegszik. Tíz esztendeig él még elborult elmével – kivárja annak a századnak az eljövetelét, amely majd az istenek közé emeli és porig alázza.

Ez az enciklopédia átfogó áttekintést nyújt az órák és az időmérés fejlődéséről és technológiájáról. Kitér történelmi vonatkozásokra, szakkifejezésekre, valamint számos illusztrációt és táblázatot tartalmaz. Állapot: A borítón kisebb használati nyomok láthatók, összességében NAGYON JÓ állapotban! Kulcsszavak: Műfajok: Enciklopédia, Technika, Tudomány; Kulcsszavak: Enciklopédia, órák, időmérés, technológia, tudomány, kultúrtörténet, szakkifejezések, méréstechnika, óragyártás, kortárs történelem. 303 oldal, német nyelvű

Még Babits figyelt fel erre a drámai feszültségekkel teli könyvre, mely egy pap meneküléséről szól az 1920-30-as évek Mexikójában: "... az egyházi büntetések mindinkább elvesztették jelentőségüket egy olyan államban, ahol a polgári büntetés egyedüli módja a halál volt." (G. G.) Hajtóvadászat indul a boriszák pap után, s az író bravúrosan meséli el az atya vándorlását, mely a félelmekkel, bűnbánattal teli üldözött megtisztuláshoz vezető útja is egyben. Miközben társadalmi keresztmetszetet is kapunk - arról, hogyan élnek, reagálnak a katonai diktatúrában élő emberek, családok -, kibomlik a hatalmat minden eszközzel kiszolgáló, a papot valamint gyilkost megszállottan üldöző hadnagy története.

Rip Van Winkle visszatér szülővárosába, és mindent máshogy talál - Nathan Zuckerman újra New Yorkba érkezik, tizenegy év elteltével. New England-i hegyén, magányosan, Zuckerman nem volt semmi más, csak író: se hang, se média, se terrorista fenyegetés, se nő, se hír, se más feladat, mint az írás és az öregkor elviselése.

Mintha a halálból tért volna vissza, úgy jár az utcákon, és gondosan őrzött magánya három váratlan kapcsolat következtében széthullik. Az első kapcsolat egy fiatal házaspár, amellyel hirtelen ötlettől vezérelve lakást akar cserélni. Ők elmenekülnének az ikertornyok lerombolása utáni Manhattanből, Zuckerman pedig visszatérne a városba. De a találkozás első percétől kezdve Zuckerman leginkább a magányát szeretné felcserélni a fiatal feleség, Jamie erotikus vonzására, amely visszacsábítja mindenhez, amit, azt hitte, maga mögött hagyott már: az intimitáshoz, a szív és a test pezsdítő összjátékához.

A második kapcsolat Zuckerman ifjúságából bukkan fel: Amy Bellette első irodalmi példaképének, E. I. Lonoffnak volt a múzsája és társa. A hajdan ellenállhatatlan Amy ma betegség gyötörte vénasszony, de rendületlenül őrzi a nagy puritán író emlékét, aki rávezette Nathant az írói hivatás magányos útjára. A harmadik kapcsolat Lonoff önjelölt életrajzírója, egy fiatal irodalmi véreb, aki bármit hazudna, bármit megtenne, hogy kiderítse Lonoff "nagy titkát". Zuckerman, noha nem akart többé belemerülni a viharos emberi érzelmekbe, egyszeriben rákényszerül, hogy szerelem, bánat, vágy és harag szívszorító lehetőségeinek belső drámáját játssza el.
 

A ​száz esztendővel ezelőtti szórakozási szokások, az ital, a kártya, a nők és az elfüstölt milliók világának, ám mindenekelőtt a pécsi vendéglátás neves emlék­helyeinek gyűjteményes összeállítása ez a könyv. Megismerhetjük belőle a szál­lodákat és fogadókat, a vendéglőket és kiskocsmákat, előbbieket a Magyar Ko­ronától a Hétfejedelemig, utóbbiakat a Fekete Sastól a Fehér Hollóig. Megtud­hatjuk, hogy milyen volt a korabeli Nemzeti, a Nádor, az Arany Hajó, a Pannonia, a Vadászkürt, a Vadember és a Mátyás Király fogadó illetve szálloda, hol és hogyan működtek a leglátogatottabb sörözők, kiskocsmák. Részletesen bemu­tatja a szerző a kávéházakat és a kávéházi életet, a legendás Ribaytól az Ottho­nig, a Bedőtől a Royalig. Nem kerüli el a figyelmét a Pécsi Nemzeti Kaszinó, a Polgári Kaszinó és a Vigadó bemutatása sem. „Édes óráknak” is részesei lehe­tünk a leghíresebb cukrászdákban, a Caflishban, Oroszy Sándor, Benczenleitner Sándor, Gindl Dezső, Murányi József és Vasicsek János remekeit kóstolgatva. Végezetül ellátogathatunk az Ostende mulató piros lámpás házába is. Igazán nem rossz programösszeállítás…

"Az ember ősi ösztönei", több évtizedes munka eredményeként, először 1943-ban jelent meg először. Rossz időkben: talán ez is hozzájárult "elfelejtődéséhez". De azóta sem avult el, és érvényesek reá a szerzőtől is gyakran idézett Thomas Mann-sorok: "Olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz".

NEWMANT OLVASVA:
A hitben való megerősödést szolgáló
– egyszerű szavak,
– meggyőző érvek,
– kézenfekvő igazságok,
– magától értetődő
bölcsességek.
Szavain átsugárzik a hitelesség ereje, mert minden mondata a lélek mélyén átélt meggyőződését fejezi ki. Milyen egyszerű a hit és minden igazsága, ha Newman beszél róla. „Csak” kegyelem kell még hozzá.

A Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményének ismertetésére vállalkozott a múzeum két munkatársa. Az államalapítás korától a XIX. század közepéig terjedő időszakból válogatták össze - a nagy művészeti korszakok szerint csoportosítva - a legkiemelkedőbb kincseket, pompás fejedelmi emlékeket, gazdagon díszített, zománcos egyházi és világi rendeltetésű dísztárgyakat, ékszereket, ásatásból előkerült kincsleleteket. A művészi román kori bronzemlékek, a gótika világát idéző csipkefinomságú ékszerek és egyházi ötvöstárgyak, a reneszánsz ötvösség néhány pompás alkotása, a XVI-XVII. századi világi művészet pohárszékekre és mindennapi használatra készült remek aranyozott ezüst dísztárgyai, majd a barokk kor és a XVIII-XIX. század kiemelkedő mestereinek bemutatása alkotja a könyv egy-egy fejezetét. A szerzők ismertetik a tárgyak történetéhez fűződő legérdekesebb adatokat és a legfontosabb ötvöstechnikákat.