Keresés

Virágfröccs

Saint-Exupéry a gépi huszadik század író-fia: hivatásos pilóta volt a polgári repülés hőskorában, prózai hivatása regényes dél-amerikai és afrikai tájakra és kalandokba sodorta, repülőtiszt volt a második világháborúban, annak a Felderítő Légierőnek a tagja, amelynek megadatott, hogy mindvégig harcolhasson a legázolt Franciaországért. Sok száz veszélyes felderítőútján készült a halálra, amely Korzika felett érte el, 1944-ben.
Mestersége avatta íróvá, a két világháború közötti, nem szerencsés francia írónemzedék jelentékeny alakjává. Kötetünkben négy "repülőregényét" közöljük, az 1929-es születésű Déli futárgép-et, amelyet a Szaharában írt, az 1931-es Éjszakai repülés-t, amely az atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítésének idején készült, az 1939-es Az ember földjé-t, és utolsó regényét, az 1942-es A hadirepülő-t, amelyet már a repülőszázados írt.

A libanoni származású francia írót, Amin Maaloufot, akinek a Taniosz sziklája, a Levantei kikötők és a Szamarkand című regényei magyarul is nagy sikert arattak, a keresztes háborúk történetét feldolgozó nagyívű történelmi munkája indította el a hírnév útján. Könyve, amely megjelenése pillanatában, 1983-ban a döbbenetes újdonság erejével hatott, ma már alapműnek számít ebben a témakörben.
Vajon miben rejlik a könyv újszerűsége, mi a titka világsikerének? A válasz kézenfekvő: a keresztes háborúk történetével foglalkozó művek döntő többségétől eltérően Maalouf nem a támadók, hanem a megtámadottak, az arabok szemével láttatja a "dzsihád", a "szent háború" kétszáz évét, az európai és az arab világ, a keresztény és az iszlám vallás-kultúra réges-régi, de a mai időkre is kiható összecsapását. Hogyan látták, hogyan értékelték a megtámadottak a kegyetlen, véres eseményeket, miként ítélték meg a Nyugatról érkezett, hitükkel, civilizációjukkal fennen kérkedő, ám gyakorta barbárok, sőt vadállatok módjára viselkedő hódítókat? Erre a kérdésre keresi s adja meg a választ Maalouf műve, amely forrásként szinte kizárólag a korabeli arab történetírók, krónikások írásaiból merít. 

Hatodik megbővített kiadás - Ismertető: Czifray szakácskönyve majd 200 éves kora ellenére a legkevésbé sem csupán kultúrtörténeti érdekesség, hanem olyan hasznos alapmű a ma háziasszonyának, amelyből gasztronómiai szempontból hihetetlenül gazdag és eddig ismeretlen világ rajzolódik ki. Igazi klasszikus magyar szakács-könyv.

Alexandriában a Nagy Sándor nyomdokain támadt hellénisztikus kultúra első városában települt át a görög élet melegében kibontakozott szellemi világ a hűvös könyvtárba, egy még sokkal forróbb keleti élet hevétől idegenül, távolságtartóan elvonulva. Egyiptomi papirusznádból megszövődik a könyvek úszó szigete, a hellasi vagy akár gyarmati - például kyrénéi - hazájuktól elszakadt szellemi görögök előkelő hajója. A kyrénéi Kallimachos legelső szigorú kormányosa és őre e csodálatos alkotmánynak, amelynek a titka e himnuszok megértésének kulcsa is.
A titok az, hogy itt Görögországot, az istenjelenésektől és minden ősi hagyománytól megszentelt tájakat, templomokat, helységeket és zugokat s a történéseket, ismétlődőket vagy egyszeri furcsákat, amiket ezek láttak, viszik magukkal a hajósok idegenbe, viszik magukkal az időből és feledésből emlékeztető és megtartó jelekbe tömörítve. Ezek a jelek veszik körül őket varázshajójukon, mint a halott egyiptomiakat a sír falára írt hieroglifák, amelyek elolvasva varázsigékké válnak s színes és eleven létet idéznek fel.

Kellemesen krémes, jól kenhető vendégváró falatkákra vagy csak úgy reggeli pirítosra :) 

Nyugalmazott miniszter, író vagyok. Tanúságot teszek háromnegyed évszázados viszontagságos kommunista életemről. Pontosabban annak csak 1945-ig terjedő periódusáról. Készül a folytatás is, de ez már egy következő kötet anyaga lesz.

Egymásra találnak a műemlékek, egymásra találnak az emberek...
Talán ez is lehetne a Norvég és EGT Finanszírozási Mechanizmus, valamint a Magyar Köztársaság támogatásával létrejött könyv címe, hiszen egymáshoz térben közel, de a határátkelés nehézségei miatt mégis távol élőket buzdítja a közös történelmi örökség megismerésére.
A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Máramaros, Ung és Ugocsa vármegyékből a jelenleg Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeként nyilvántartott terület, mely közös gyökerekben gazdag műemlékállományt tudhat magáénak. Kiadványunkban nem pusztán várakat, kastélyokat, templomokat mutatnak be a programban résztvevő szakértők és fényképészek, hanem elindítottak bennem is és remélem a kedves Olvasóban is egy vágyakozást, mely kettős. Egyrészt szeretnénk ott lenni a történelmet idéző helyszíneken, hiszen nemhogy gyermekeink, hanem még mi is vajmi keveset tudunk közös múltunkról, másrészt szeretnénk, ha a leromlott állapotban lévő műemlékek felújításához közösen tudnánk szakembereket és forrásokat találni, mely új fejezetet nyithat a két terület kapcsolatában.
Külön örömmel tölt el a csodálatos fényképek és leírások mellett a túravonal javaslatok ill. adattár rész, mely fogódzót jelent a terület bátortalanul megközelítő turistáknak. Ezek segítségével teljesülhet régi közös álmunk, hogy a térségbe látogatók, nem csupán egy-két napig,hanem akár egy hétig is hasznosan tölthessék szabadidejüket megismerve az épített örökség mellett az itt élők különleges vendégszeretetét.

Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetlen történelmi tárgyú - és egyúttal szinte szépirodalmi igényű - műve 1939-ben jelent meg először, a Hunyadi Mátyás ötszázadik születésnapját ünneplő eseménysorozathoz kapcsolódóan.
"Engem e munkám megírására két izgalmas történetpolitikai kérdés ösztökélt - írja Bajcsy-Zsilinszky. - Az egyik: mi volt, mit jelentett Mátyás birodalma alig egy emberöltővel Mohács előtt s szinte fél évezreddel Szent István után, hogyan illeszkedett bele, beleilleszkedett-e egyáltalán az árpádi nagy államalkotás és birodalomépítés széles szemhatárába...                                                                       A másik: ennek az átlagos és egyre általánosabbá váló történetírói szemléletnek, mely valahogy párhuzamosan halad az egészségtelenül és veszedelmesen erősbödő mindenféle idegentisztelettel a mai Magyarországon, élesen ellentmond Mátyás király és a mátyási birodalom kérdésében elsősorban régebbi történetírásunk, de a II. Zrínyi Miklós csodálatos géniusza is, mindenekfölött pedig a magyar nép ösztöne, lángeszű emlékezése, ítélete és halhatatlan szeretete - melyiknek van hát igaza?"

Ritka pillanat: egy fölkavaró novella (a Kertész Imréé) elkezdi élni a maga életét egy másik író novellájában (az Esterházyéban).
Játék? Kéznyújtás? Irodalom az életben? Vagy élet az irodalomban? Esetleg: a szellem hadüzenete a balkániságnak?
Két mű, kétféle tartószerkezet. Az egyik az önkínzásig önmagát állítja, a másik eljátssza, hogy ő a másik nélkül nem is létezne. Közben egymást hívják, értelmezik, igazolják, akaratlanul és akarattal.
Mindkét hangra, mindkét tudatra, mindkét lélekre, miképpen jobb és bal kezünkre, szükségünk van.
"Nincs bennem szeretet" - így szól az egyik kulcsmondat, megszólal mindkét novellában, s kitart, mint az orgonapont. De együtt, ebben a könyvben ez a két írás mégis valami mást mond, talán éppen azt, hogy van, kell, hogy legyen bennünk szeretet.