Kertész Imre - Kaddis a meg nem született gyermekért

Részlet a könyvből:
Uj ház a Wesselényi-utcában

Borosék a Wesselényi utcai új ház ötödik emeletén laktak, három szobában. Két szoba az utcára nyilt, egy az udvarra. Az utcai szobáknak jóformán üvegfaluk volt, az építész éppen csak vékony rámaként alkalmazta az öt ujjnyi széles vasbeton falat. Nyilván abból a modern elvből indult ki, hogy a városi lakásba, melyet régebben bűnös és tisztátlan magánügyek rejtegetésére való barlangnak építettek, be kell engedi a napot. Arról nem tehetett az építész, hogy a Wesselényi utcában sohasem volt nap s az átellenes ház bádogkupolája reggeltől estig állandósította a szürkületet az úriszobában és az ebédlőben. A modern építészeti elv valóságos csődje volt, hogy az udvari szobát, amely régimódian épült, a szokásos nagyságú barnarámás, rácsos ablakokkal a nyitott folyosóra, egész nap elöntötte a fény. A fényforrás a közeli Klauzál tér volt, a gyéren zöldelő, hurokvágányos, zajos zavaros kis tisztás az odvas házak erdejében. a fénnyel együtt szagok is érkeztek az udvari traktusba; a vásárcsarnok városi kezektől elpancsolt agrárillatai s az a porszag, amit a folyosók rácsain kiprakkolt szőnyegek, paplanok és télikabátok árasztanak. Nem ritkán perzselt baromfitoll bűze is érződött, mert a tér délkeleti sarkában volt egy nagy baromfiüzlet. A benzinszag nem volt éppen feltűnő eleme e vegyületnek; egyrészt, mert ma már a város minden vidékén kötőanyaga a különböző karakterisztikus kerületi szagoknak, másrészt, mert pontosan Wesselényi utcának ebben a szakaszában, éppen Boros Ernő közbelépésére letompult. A szomszéd földszintes ház és kisvárosian nagyméretű udvara tavaly télen még a Jupiter garázsé volt, amely nappal az egész környéket fojtogatta, éjjel pedig ideges álmatlanságra itélte. 

Ebben az időszerű A-tól Z-ig terjedő útmutatóban újságírók, riporterek és fényképészek, hadijogi szakértőkkel és egyetemi tanárokkal karöltve a háborús bűncselekményeket, ill. jogi szakkifejezéseket világítják meg és a humanitárius jog szempontjából vizsgálják korunk kilenc különböző háborúját. A tizenkét országból származó kilencven szerző száznegyven cikke között olyanokat találunk, mint például Sydney Schanbergnek Kambodzsáról, a CNN munkatársának, Christiane Amanpounak a boszniai félkatonai szervezetekről, a BBC tudósítójának, Jeremy Bowennek Csecsenföldről, vagy az ismert filmeseknek, Gwynne Robersnek az iraki kurdok ellen Szaddám Huszein által intézett támadásáról készített beszámolói.

Az űrben senki nem hallja a sikolyod
A Nostromo teherszállító űrhajó legénységét felébresztik a hibernációból, hogy megvizsgáljanak egy idegen eredetű rádiójelet, amit a hajót irányító számítógép fogad. Nem sokkal később leszállnak az egyik közeli bolygón, és megtalálják a forrást: egy régóta elhagyott hajót, a rakterében több ezernyi furcsa tojással. Ezek vizsgálata során a felfedezőcsapat egyik tagja szerencsétlen balesetet szenved, így a visszatérésükkor kénytelenek magukkal vinni egy idegen lényt a fedélzetre, aki nem sokkal később a legrettenetesebb félelmeiket megtestesítve elkezd egyesével levadászni mindenkit.

A nyolcadik utas: a Halál az 1979-es megjelenését követően a sci-fik egyik alapkövévé vált, Ellen Ripley karakteréből példakép lett. A filmek népszerűsége mindmáig töretlen, számos folytatást forgattak és forgatnak hozzájuk mindmáig, valamint az irodalomban is hatalmas sikert aratott a történet, amelyet további művekkel egészítettek ki és írtak tovább. Alan Dean Foster korabeli regényadaptációja nagyszerűen ragadja meg a filmben lévő izgalmat és rettegést, olyan normákat állítva fel, amiket még ma is követnek a legnagyobb írók.