Tűz Szárnyak I. - A sárkányfióka-jóslat

Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül. Egy ügyefogyott, dadogós fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, de morcos szakács, és az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagyanyja - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és az arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt élete, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve.

A RÉGIEK előtt a tengerek csak sivatagok voltak, amelyek felett üvöltő viharok száguldanak, vágtatnak. Csak a mitológia népesítette be ezt az örökké mozgó, folyton vonagló, majd leapadó, majd emelkedő óriási víztömeget hitregék csodálatos alakjaival. Ez volt a hazája a háromszigonyú Poseidonnak, itt élte víg életét a szakállas Neptunus enyelgő nimpháival. Derült, csendes időben itt játszadoztak a pajkos szirének. Enyelegve követték a hajókat, hogy csábító dalaikkal tengerbe szédítsék a hajósokat. Amíg az emberek barátságosan, szeretettel jártak-keltek a végtelen vizeken, béke uralkodott. Egyszer csak azonban megváltozott minden. A békés tengereket harci zaj verte fel. Véres csaták, nehéz küzdelmek lángja lobogott fel itt is, ott is. A gyűlölködő, harcoló emberek megjelenése mélységbe kergette a hitregék isteneit. Szabad kalandozások korlátlan színtere lett a tenger, de egyúttal a szabad boldogulás korlátlan színhelye is. Szárazföldön is éltek mindenkor könnyűvérü, szabadság után vágyó kalandos természetű emberek, de ezek elé az országhatárok, városok és várak sok-sok akadályt gördítettek. Mennyivel szabadabb teret nyitott számukra a végnélkülinek látszó, hegyekkel, folyókkal föl nem darabolt tenger!...

Lorenz tollas majmoknak nevezte a papagájokat, ezzel tanulékonyságukra, játékosságukra utalt. Tartásuk az utolsó évtizedekben kezdett fejlődni hazánkban is, szép tenyészeredmények is mutatkoznak már (ez egyre fontosabb, ugyanis természetes élőhelyükön többségük szigorúan védett). A könyv különösen értékes része az állatok egészségvédelmét, betegségeit, gyógyítását leíró fejezet. Ez a madártartók mellett állatorvosok is használhatják. A szerző részletesen leírja 112 viszonylag gyakran tartott faj küllemét, ismerteti természetes előfordulási helyüket, a tartásukkal kapcsolatos speciális feladatokat (táplálás, röpde), utal képességeikre, szelídíthetőségükre. A tenyésztési feltételeket és lehetőségeket viszonylag bővebben írja le. A könyvet jól használhatják a tenyésztők és a "családtag" jellegűen tartott madarak gazdái is. Egyívnyi színes fényképmelléklet a Magyarországon tartott fajokat ábrázolja.

Az útikönyv jellemzői: több mint 700 színes fotó, amely a kiadvány számára készült Stockholm és környéke legszebb látnivalóiról; részletes és pontos utcakereső térkép, melyen azonnal megtaláljuk a fontos tudnivalókat; egyedülálló keresztmetszeti rajzok és alaprajzok segítenek az épületek és tájékozódási pontok felfedezésében; Stockholm legjobb koncerttermeinek, színházainak, klubjainak és gyermekprogramjainak széleskörű felsorolása; a közérdekű tudnivalókból megismerhetjük a helyi valuta, a tömegközlekedés és a telefon használatát; részletesen kidolgozott térképek segítenek az eligazodásban.