A digitális fénykápezés kézikönyve

Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény XI. fejezete az erdőgazdálkodásban a műszaki fejlesztést a következőkben szabja meg:
"Az erdőgazdálkodásban a termelékenység növelése, a munka megkönnyítése, a nehéz és veszélyes fizikai munka megszüntetése érdekében - a gazdaságosság szem előtt tartásával - a legfejlettebb technika alkalmazására és a korszerű termelési eljárások bevezetésére kell törekedni."
Törvényünk a műszaki fejlesztést az erdőgazdálkodásban tehát hármas cél elérésében jelöli meg. A műszaki fejlesztés célja a termelékenység növelése, hogy eleget tegyünk törvényünk más helyen kimondott parancsának, éspedig annak, hogy a meglevő erdő korszerű kezelése, az új erdőtelepítések és a fásítások révén az ország élőfakészlete tovább növekedjék, a népgazdaság és a lakosság több, jobb és olcsóbb fához jusson. Célja a műszaki fejlesztésnek az is, hogy társadalmunk legfőbb értéke, az ember érdekében megkönnyítsük a munkát, és végül hogy fokozatosan szüntessük meg a nehéz és veszélyes fizikai munkát.
Nem lehet vitás, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez, vagyis törvényünk határozott parancsának helyes végrehajtásához vezető utak között egyik legfontosabb a gépesítés fejlesztése.
Éppen ezért a gépesítés jelentőségét erdőgazdálkodásunkban elméleti és gyakorlati síkon egyaránt tovább kell fokoznunk.
Modern erdőgazdálkodás, erdőművelés, a kitűzött terveknek időre való elvégzése számtalan viszonylatban el sem képzelhető ma már megfelelő gépesítés nélkül. Gépesítéssel nem egy olyan tényező akadályozó hatását tudjuk kiküszöbölni, melyek egyébként befolyásunktól függetlenek. Gondolok itt elsősorban az időjárás kiszámíthatatlan viszontagságaiból eredő hátráltatásokra.
Törvényünk előírja azt is, hogy: „A műszaki fejlesztést a szervezett tudományos kutató munka eredményei és a nemzetközi tapasztalatok gyakorlati felhasználásával is elő kell segíteni." Ezért a Gépesítési Útmutatót megfelelő kísérletek eredményeire, továbbá a gyakorlatban szerzett műszaki tapasztalatokra alapozva kutatóink és szakembereink közreműködésével készítettük el.
A Gépesítési Útmutatót azzal az utasítással adom az erdőgazdasági dolgozók kezébe, hogy iparkodjanak az itt közölt anyagot mielőbb és jól elsajátítani, hogy ismereteiket munkájukban is hasznosíthassák. Remélem, hogy a mutató anyagának helyes elsajátítása eredményeképpen a dolgozókra bízott gépek üzembiztonsága fokozódni fog és élettartamuk is megnövekszik majd. Végül nem utolsó sorban remélem, hogy az Útmutató helyes gyakorlati alkalmazása folytán a baleseti veszélyek is jelentősen csökkenni fognak.
Végül felhívom az erdőgazdaságok vezetőit, hogy a korábban kiadott összefoglaló szakmai utasításokhoz hasonlóan mielőbb gondoskodjanak a Gépesítési Útmutató anyagának szervezett oktatásáról.
Budapest, 1962. március 22-én.
Dr. Balassa Gyula
az Országos Erdészeti Főigazgatóság
vezetője. 

˝Isten a szeretet˝ – a legrövidebb és leglényegesebb mondat Istenről, amit János apostol fogalmazott meg. Az Isten és a Szeretet azonos fogalmak. Minden Istenből – azaz a szeretetből – született, és minden Istenbe – azaz a szeretetbe – tér vissza. Az ember egyetlen valódi tápláléka a szeretet. Ha szeretnek miket, annál már csak egy jobb dolog van: ha mi szeretünk másokat. A szeretet által mehet végbe igazi újjászületésünk, a halál erőinek legyőzése. Krisztusban akkora volt a szeretet, hogy legyőzte a halált. Általa és benne ez minden ember számára lehetséges ajándék! Az igazi szeretet ismérve az áldozatkészség és a megbocsátás. Az áldozatkészség tulajdonképpen szenvedésvállalás a szeretet jegyében. Azaz: képes vagyok saját vágyaimról lemondani, és áldozatot hozni a másik emberért. A megbocsátás lényege ugyanakkor az elnéző lelkület, aminek a kulcsszava a ˝mégis˝ – bármit is tegyen vagy mondjon a másik ember, én mégis elfogadom és szeretem őt. Nem csak szeretettel kell akarni, de akarni kell szeretni is! Akik akarnak szeretni, azok számára javaslom János evangéliumát, a szeretet legszebb tankönyvét, amelyet megértve, megélve, és megvalósítva ismét megtanulhatjuk szeretni egymást: a természetet, embertársainkat és Istent.

Egy felejthetetlen történet az USA haditengerészetének leghíresebb repülős duójáról, Tom Hudner hadnagyról és Jesse Brown zászlósról, és azokról a tengerészgyalogosokról, akikért a két pilóta harcolt. Jesse afroamerikai, egy földműves fia Mississippi államból, ő volt az első színes bőrű pilóta, aki repülőgép-hordozón szolgált. Tom fehér bőrű New England-i fiatalember, aki countryklubokba járt, és a harvardi tanulmányairól mondott le azért, hogy vadászrepülőt vezessen hazája hadseregében. A pilóták veszélyes feladatot vállaltak: repülőgép-hordozó anyahajó fedélzetén landoltak, és a szárazföldi csapatokat
fedezték ellenséges harcvonalak mögött. A Földközi-tengernél állomásozó Tom és Jesse a békeidős katonák mindennapjait élik: gyakorlatoznak, a Riviérán szórakoznak, milliomosokkal partiznak, és összebarátkoznak az akkor kezdő hollywoodi színésznővel, Elizabeth Taylorral. Aztán jön egy háború a távoli Koreában, amire senki nem számított. A harcok egyre inkább kiterjednek, a tengerészgyalogosokat pedig körbekerítik a Chosin-víztározónál. Tom és Jesse folyamatosan repülnek, és egyik támadást a másik után hajtják végre, hogy megmentsék társaikat. Amikor egyiküket az ellenséges vonalak mögött találat éri, és bennragad az égő gépben, a másik hirtelen elképzelhetetlen választás elé kerül: nézze végig, hogy barátja meghal, vagy kísérelje meg végrehajtani a történelem egyik legvakmerőbb egyszemélyes mentőakcióját? Mit tesz meg az ember, hogy megmentse a bajtársát?