A mi kis élethalál kérdéseink

Lorenz tollas majmoknak nevezte a papagájokat, ezzel tanulékonyságukra, játékosságukra utalt. Tartásuk az utolsó évtizedekben kezdett fejlődni hazánkban is, szép tenyészeredmények is mutatkoznak már (ez egyre fontosabb, ugyanis természetes élőhelyükön többségük szigorúan védett). A könyv különösen értékes része az állatok egészségvédelmét, betegségeit, gyógyítását leíró fejezet. Ez a madártartók mellett állatorvosok is használhatják. A szerző részletesen leírja 112 viszonylag gyakran tartott faj küllemét, ismerteti természetes előfordulási helyüket, a tartásukkal kapcsolatos speciális feladatokat (táplálás, röpde), utal képességeikre, szelídíthetőségükre. A tenyésztési feltételeket és lehetőségeket viszonylag bővebben írja le. A könyvet jól használhatják a tenyésztők és a "családtag" jellegűen tartott madarak gazdái is. Egyívnyi színes fényképmelléklet a Magyarországon tartott fajokat ábrázolja.

A RÉGIEK előtt a tengerek csak sivatagok voltak, amelyek felett üvöltő viharok száguldanak, vágtatnak. Csak a mitológia népesítette be ezt az örökké mozgó, folyton vonagló, majd leapadó, majd emelkedő óriási víztömeget hitregék csodálatos alakjaival. Ez volt a hazája a háromszigonyú Poseidonnak, itt élte víg életét a szakállas Neptunus enyelgő nimpháival. Derült, csendes időben itt játszadoztak a pajkos szirének. Enyelegve követték a hajókat, hogy csábító dalaikkal tengerbe szédítsék a hajósokat. Amíg az emberek barátságosan, szeretettel jártak-keltek a végtelen vizeken, béke uralkodott. Egyszer csak azonban megváltozott minden. A békés tengereket harci zaj verte fel. Véres csaták, nehéz küzdelmek lángja lobogott fel itt is, ott is. A gyűlölködő, harcoló emberek megjelenése mélységbe kergette a hitregék isteneit. Szabad kalandozások korlátlan színtere lett a tenger, de egyúttal a szabad boldogulás korlátlan színhelye is. Szárazföldön is éltek mindenkor könnyűvérü, szabadság után vágyó kalandos természetű emberek, de ezek elé az országhatárok, városok és várak sok-sok akadályt gördítettek. Mennyivel szabadabb teret nyitott számukra a végnélkülinek látszó, hegyekkel, folyókkal föl nem darabolt tenger!...