A szocreál Magyarországon

Peller ​Mariann televíziós műsorvezető első regénye egyszerre bölcs és szórakoztató, csábító és izgalmas történet, amely azt is megmutatja, miként lehet a spiritualitás a mindennapok része.

Egy szerető férj, egy gyönyörű kisfiú és egy remekül alakuló színésznői karrier – Kékkuti Annabellának nem lehet oka panaszra.
Egy csipetnyi spiritualitással fűszerezett élete azonban nem várt fordulatot vesz: megkapja élete filmszerepét és egyben élete legnagyobb dilemmáját is… Amikor kollégája, Johnny keze megpihen Annabella derekán, minden megváltozik. Olyan vággyal, olyan természetességgel ölelnek a karok, hogy az nem lehet véletlen. És valóban, ez a férfi és ez a nő számos korábbi életükben kapcsolatban volt már. Annabellát soha véget nem érő kísértésnek teszi ki ez a karmikus szerelem. Képes ellenállni neki? Vagy felborítja a mások által irigyelt, ideális életét, hogy Johnnyval végre beteljesedjék a szerelmük? Legyőzi-e a béke és a család feladására biztató, mindent elvakító, lángoló szerelem, a végtelen kísértés?

Egy szerelmi történet, amelyet átjár a spiritualitás, és amely megmutatja, mi is a karmikus összefonódáson alapuló szerelem, milyen a lélektársi kapcsolat, hogyan működik a karma. A Végtelen kísértés mindannyiunkat arra késztet, hogy átgondoljuk, vajon valóban csak mi irányítjuk-e az életünket, és van-e erőnk és lehetőségünk ellentmondani akkor is, amikor úgy tűnik, már minden elrendeltetett?

„Az ​itt olvasható írások nagy része az Új Ember című katolikus hetilapban jelent meg, Jegyzetek a liturgiáról cím alatt. Hozzájuk adtam még néhány hasonló terjedelmű és műfajú cikkemet más fórumokon megjelentek közül. Valamennyi naplójegyzetként készült, alkalmi jellegüket e könyvben is megőrzik. Noha megpróbáltam őket tárgykörük szerint csoportosítani, természetesen nem adnak kerek egészet, s olykor az ismétlés sem kerülhető el e műfajban.

Természetes, hogy nem minden cikk mondanivalójával ért egyet minden olvasó. Megesett korábban az is, hogy egy-egy cikket valaki provokálónak vagy bántónak talált. Ennek három oka lehet: az, hogy e cikkek valóban mai nyelven íródtak; hogy szerzőjük — az Egyház iránti hűség és készséges engedelmesség mellett is — egy szuverén értelmiségi; s az, hogy a tárgyalt kérdések valóban, belsőleg érdeklik és izgatják. Ilyen olvasókat is vár: a mai magyar nyelvet értő — az Egyház iránti hűség és engedelmesség mellett is —, önálló gondolkodókat, s hozzá olyanokat, akiket valóban, belsőleg érdekelnek és izgatnak e problémák. Az olyan olvasók, akiket már foglalkoztattak, megdolgoztattak, olykor meggyötörtek e kérdések, talán megértéssel és szimpátiával fogadják, ha valaki megosztja velük örömeit és aggodalmait.”