A természet ezernyi csodája

„Költőnek lenni: veszélyes foglalkozás” – olvashatjuk a népszerű orvos-genetikus szerző könyvében, melyben huszonegy magyar költő egészségi állapotát tárta fel. Diákéveinkben megtanulhattuk: költőóriásaink legtöbbje korán meghalt, többen saját kezükkel vetettek véget életüknek. „A magyar költészet itt bemutatott nagy alakjainak jelenleg már idealizált szobraikkal tiszteleg a nemzet. Éltükben inkább megkeserítették küldetésük teljesítését, amit gyakorta önpusztítással tetéztek. Legszebb költeményeik ezért a pokolra menéseiket kísért megpróbáltatásaik, sőt szenvedéseik termékei. Testi bajaik és szélsőséges kedélyük megismerése érthetőbbé teszi esendőségüket és még szeretetreméltóbbá emberségüket” – vallja könyvében Dr. Czeizel Endre

Edgar Allan Poe (1809-1849) Bostonban született. Vándorszínész szüleit kétesztendős korában elvesztette; egy jómódú család fogadta magához. Öt évig Angliában járt iskolába, majd hazatérve Amerikába, a richmondi középiskola elvégzése után a virginiai Charlottesville egyetemére került. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket írt – alig tizennyolc éves volt, amikor megjelent Tamerlán és más versek című kötete. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált; amikor az egyetemről eltávolították, beállt katonának, végül szakított nevelőapjával, és huszonkét esztendős korában „kilépett az életbe”. Mivel versei nem találtak kedvező fogadtatásra, felcsapott újságírónak. Amerikában akkor indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, a magazinok divatja. Poe haláláig ennek a ma is népszerű terméknek szentelte java tevékenységét. Verset és kritikát, esszét, tudományos cikket, riportot, sőt regényt írt a magazinoknak. És egy új műfajjal, a „short story”-val – a novellával jelentkezett. Ez a különös tehetségű, fantomokat kergető és fantomok űzte poéta – akit negyvenesztendős korában vitt el a hajsza, a boldogtalanság, az ópium és az alkohol – Európa költőinek vált példaképévé. Tolmácsolását különböző nemzetiségű, de egyképpen rangos költők tekintették mindenkori feladatuknak.

Bevezetés	3
Hivatás és életcél	5
A múlt	13
Köcsögkalap és geológus kalapács	27
A mecénás	43
Gellérthegy és néhány régi csont	54
Úton	78
Felszerelés	82
Élelmezés	90
A gyűjtés	94
Ásványgyűjtés	99
Kőzetgyűjtés	110
Ősmaradványok gyűjtése	113
Munka a helyszínen	145
A likacsos kő	146
Masztodon zacskóban	156
Odahaza	159
Békés órák ásványok és kőzetek között	167
A preparálás mestersége	189
Ősmaradványok a dolgozóasztalon	227
Élő ősvilági növények és állatok	237

Ferencvárosi képeslapokat bemutató forráskiadványunk második részét nyújtjuk át a kedves Olvasónak. Míg a 2007-ben megjelent Üdvözlet a Ferencvárosból című kiadványunkban a II. világháború előtt megjelent képes levelezőlapokból válogattunk, ebben a kötetben az utóbbi hetven év képeslapjait gyűjtöttük össze, zömmel 1945 után kiadott lapokat. A képeslap kiadás terén a legnagyobb változást az 1948-ban bekövetkezett államosítás hozta. A kiadóknak ezután a Belügyminisztérium sajtóosztályával kellett engedélyeztetni mindent, amit meg akartak jelentetni. Az 1950-es évek elejére a piacon egyetlen kiadó maradt, a Művészeti Alkotások Vállalat, mely 1954. április 1-jével Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat néven működött tovább. Monopolhelyzete több mint három évtizeden át fennállt, ennek kézzelfogható eredménye az a sok millió képeslap, mely az 1950-es évek elejétől az 1990-es évek elejéig megjelent. A Képzőművészeti Alap „versenytársa" az 1970-es évek elejétől a Kartográfiai Vállalat lett. A cég főként térképes lapokat jelentetett meg, általában kis példányszámban. Az 1980-as években egy új kiadó, a Magyar Távirati Iroda kezdte meg működését a képes levelezőlap piacon, majd a '90-es évek végén még több vállalkozás indult be.