A zsinatok története

A hajózás dolgozóinak régi kívánsága a belvízi és tengeri hajózás alapvető ismereteit részletesen tárgyaló szakkönyv, amely mind oktatási célokra, mind szakmai továbbképzésre megfelel. E kívánalmak megvalósulását jelenti Kádár Ferenc hajós- és tengerészkapitány e könyvének megjelenése. Ez a könyv a folyami hajós és a tengerész számára szükséges ismeretanyagon túlmenően az általános használatba még nem került korszerű megoldásokat, gépeket, szerkezeteket, műszereket is tárgyalja s így sokoldalú szakmai ismeretek megszerzésére nyűjt m ódot.
Hazánk szocialista újjáépítésével kapcsolatban, nagymúltú folyami hajózásunkra éppúgy mint egyre fejlődő Duna-tengeri hajózásunkra nagy feladatok várnak, ami szükségessé teszi, hogy hajósaink, tengerészeink szakmai tudásuk gyarapításával segítsék ezt a munkát. Jelentős lépés ezen a téren e könyv; általa a szerző több évtizedes hajózási gyakorlata, tapasztalata válik közkinccsé. E könyvből a ahjózás dolgozói úgyszólván minden helyzetben segítséget kapnak munkájuk elvégzéséhez - akár navigálásról, rakodásról, karbantartásról, vagy bármely más, a hajósmesterséghez tartozó kérdésről legyen szó. 

A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) 20. századi történetének ez a két egybeszerkesztett kötete eredetileg külön jelent meg.
Az első kötet az ismert német történész, Georg von Rauch tollából Geschichte der baltischen Staaten címen 1970-ben, mg a második, amit két amerikai szerző, a litván származású Romuald J. Misiunas és az észt származású Rein Taagepera írt, The Baltic States címen 1983-ban.
A két könyv együttes kiadása nem önkényes. G. Rauch munkája az 1974-es angol kiadásban azt az alcímet kapta, hogy The years of independence 1917–1940 (A függetlenség évei), s a litván-észt páros tudatosan ennek folytatását rta meg, amint ezt az alcímmel is jelzik: Years of dependence 1940–1980 (A függőség évei). Könyvüket azután egy folyóiratban megjelent hosszú tanulmánnyal egészen 1986-ig hosszabbították meg, s R. J. Misiunas mindezt megtoldotta egy, a Kalinyingrádi területről szóló fejezettel.

"Elhúzódott a függöny, s a világ leghíresebb állatorvosa zavartan hunyorgott az ablakon beáramló napfényben. Nem hallottam, csak láttam, hogy azt mondja: "Jaj nekem, már megint!" (vagy valami hasonlót), aztán elõjött, hogy autogrammal, dedikációval bocsássa útjukra a rajongóit. Késõbb megtudtam, hogy mindig hajlandó fogadni az amerikai olvasókat, már csak azért is, mert elõször egy amerikai kiadónak jutott eszébe, hogy egy kötetben jelentesse meg két elsõ könyvét, és végül ez hozta meg Herriotnak a világhírt. Most is Amerikában kiadott dupla köteteket nyomtak az orra alá dedikálni; egy philadelphiai nõ elmondta, hogy angliai programjában mindössze a londoni Tower, a Buckingham-palota, Stratford és Herriot szerepelt; most már elégedetten tér haza a trófeáival. Amikor elmentek a látogatók, és az író betessékelt a rendelõbe, azt mondta: - Nem is hinné, hogy az amcsik jobban értik a könyveimet, mint a honfitársaim. Az utóbbiak csupán azt látják bennük, hogy szórakozatóan írok az állatok életének megmentésérõl, de az amerikai azt is értékeli, ami a tulajdonképpeni célom volt: bemutatni Yorkshire szépségeit és lakóit a világnak, a farmerek kemény életét, no meg az állatorvosokét is, amilyen még a penicillin feltalálása elõtt volt." (James Herriot)