Bölcseleti közlemények 10.

"Azt hiszem, minden, amit valaha is tettem és írtam, csupán előkészület volt ehhez a könyvhöz." - mondta műveiről a szerző, s bár nem önéletrajzi regényt írt, hősének sorsában, világszemléletében Eric Knight életútjára, mélységes humanizmusára, nemes emberségére ismerhetünk.
Egy esztendővel a halála előtt fejezte be életének főművét, ezt a regényt, melynek minden sorát az igazság kimondásának felelősségérzete hatja át. Knightot mélységesen felháborította az angol uralkodó osztály bűnös nemtörődömsége, amellyel a fasizmus térhódítását szemlélte. Regénye mindenekelőtt vádbeszéd e politika ellen. Knight a háború komor, mégis reményteli, változásokat ígérő napjaiban, lázas gyorsasággal, szinte az eseményekkel egyidőben írta meg művét, a munkásosztálynak az egész nemzetért való felelősségét átérezve, az igazság kimondásának szenvedélyével. Ezt a felelősséget ábrázolta a kiváltságos osztályokért harcolni többé nem akaró, a hazájáért, a jövőért a harcot mégis vállaló főhős válságában.
Eric Knight maga is vállalta a harcot ezekért az eszmékért és reményekért. 1943-ban, szolgálati útján zuhant le Franciaországban.

Féja Géza tanulmánykötetének alapját a mintegy fél évszázada, először 1937-ben megjelent irodalomtörténetének első kötete, a Régi magyarság képezi. A változatlan ismételt megjelenések (1941, 1943) után az író 1960 körül vette újra elő művét és fogott hozzá annak átdolgozásához. Új szempontok vezették: nem folyamatos irodalomtörténetet kívánt írni, hanem kedvelt régi magyar íróinak portréit akarta minél személyesebben, minél inkább az olvasó érdeklődését felkeltő módon megeleveníteni. Már az alapmű is fordulatot jelentett irodalomtörténet-írásunkban: ráirányította a figyelmet az akkor még igen háttérbe szorult régi magyar kultúrára. A jelenlegi (az író fia, Féja Endre által véglegesített) kötet újdonsága a régihez képest nemcsak abban áll, hogy a portrésort bővítette a korábbi változatban még nem szerepelt néhány íróval (Kemény János, Szalárdi János, Árva Bethlen Kata, Hermányi Dienes József, Bod Péter stb.), hanem abban is, hogy élesen elemzi a kölcsönhatásokat az irodalom és a vallási mozgalmak (protestantizmus, unitarianizmus, kálvinizmus, jezsuitizmus, janzenizmus), illetve a vallási irányzatok és a politika között. Ezért ha személyesek is a portrék, eleven személyiségek tekintenek is ki a lapokból, mögöttük ott húzódnak Magyarország művelődéstörténetének legfontosabb vonulatai Janus Pannoniustól Orczy Lőrincig. 

A könyvből film is készült. A zsenikből verbuált amerikai felderítőraj történetét a nagyközönség ugyanolyan hálásan fogadta, mint korábban a regényt, s ahogyan a könyvből, úgy ebből is kultuszdarab lett.

Schratt Katalinnak, a sokat emlegetett udvari színésznőnek ez az első életrajza számos eredeti levél, távirat, feljegyzés és napló alapján készült. Mindennek az anyagnak a megszerzése rendkívül nehéz volt, mert Schratt asszony feljegyzéseinek és levelezésének nagyrészét kevéssel halála előtt megsemmisítette; kiderült azonban, hogy megbízható másolatok állanak rendelkezésre, valamint hogy nagyszámú eredeti dokumentumot őriznek barátok és rokonok, úgy hogy a könyv anyagához adalékok egész tömegét szolgáltathatják. Kiegészítik még mindezt Schratt Katalin legnagyobbrészt még életben lévő ismerőseinek közlései. Nevüket a források jegyzékében találja az olvasó. Ugyanitt található az együttműködésre megnyert levéltári igazgatóságok, színházak, múzeumok felsorolása is, valamint a felhasznált könyvek és folyóiratok jegyzéke. Mindehhez a terjedelmes anyaghoz járul még Schratt asszonnyal való személyes ismeretségem.
Schratt Katalinnal 1915-ben ismerkedtem meg Bécsben és utoljára 1938-ban látogattam meg kärntnerringi házában. Ez időközben szerzett személyes benyomásaim kiegészítették ezt a képet és Schratt Katalin jelen életrajzának megírására buzdítottak.