Eszme és valóság a keresztény művészetben

A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseményeit kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi "krimik", különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek. A sorozat darabjai egyszerre kívánnak szórakoztatni, és - mivel mindig olyan történeteket dolgoznak fel, melyek valamilyen okból a korra különösen jellemzőek - az adott időszakról, annak legérdekesebb problémáiról átfogó, érzékletes képet adni.

Szabad György írása Teleki Lászlónak, a XIX. század kiváló államférfiának, a reformellenzék egyik vezetőjének 1861-ben bekövetkezett halála különös körülményeit világítja meg. A neves szerző - jelentős részben kiadatlan levéltári forrásanyagra támaszkodva - azt vizsgálja, hogy a tragikus esemény hátterében miféle lélektani és politikai okok húzódhattak meg.

Maugham hatásának egyik titka, hogy figuráinak jellemét ellentétekre építi. Saunders doktor cinikus és rezignált ember, lénye mégis tele van részvéttel. Fred Blake gyanús alaknak, legfeljebb üres szépfiúnak látszik, holott szenvedélyesen vágyik a jóra. Louise-ban a varázsos női báj hűvös, tetterős okossággal párosul, az anyáskodó jóság már-már félelmes szenvtelenséggel. Ezek a kontrasztok teszik a regényt lebilincselő olvasmánnyá: az olvasó végig sejti a lehetséges végkifejletet, de sejtései - éppen a szereplők ellentmondásos karaktere következtében - mindvégig meg is maradnak bizonytalan előérzetnek. Ami végül bekövetkezik a feltételezhetőből, úgy hat, mint a megsejtett végzet.

"Nem volt és nem lesz soha másik Edith Piaf" - írja a visszaemlékezések eme kis kötetének előszavában Jean Cocteau.
Hét esztendeje már, hogy nem gazdagítja újabb sanzonokkal a világot Piaf, a francia dalok legkedveltebb előadója, de rajongóinak száma, és az általa népszerűvé vált sanzonok közönsége nőttön nő.
Ez a kötet életének arra a szakaszára pillant vissza, amelyet "mint egy kis veréb" (comme un moineua...) kezdett, és közvetlen elbeszélés egy "világsiker" útjáról. Önéletrajzában megismerjük sok pályatársát, a francia költészet, zene több neves alakját, akik részesei voltak életének.
Utószóként mellékeljük a "Piaf karrier" éveinek adatait is, nálunk ismert sanzonjainak magyar fordítását, és képeket, amelyek közelebb hozzák őt, a régi ismerőst, azokhoz, akiket érdekel.

Válogatott verseiket a költők, a kialakult szokásnak engedelmeskedve, rendszerint az idő, a keletkezéstörténet fonalára fűzik. Legeredetibb költőnk, aki egyébként azt nyilatkozta legutóbb, hogy "az eredetiség annyira nem érdekelt, amennyire a reneszánsz költőit nem érdekelte", és nem hiszi, hogy "neki valaha is lett volna saját hangja", ebben is, válogatott verseinek csoportosításában is más rendet követ. A 111 vers - 11 ciklus 11-szer 10 darabja és az Ablak nyégyszögében című nyitó vers - szerkezeti újdonságával tulajdonképpen maga a költő ad sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett költészetéhez, költői működésének megértéséhez új magyarázatot.Ez a rend ugyanis, azáltal, hogy a szüntelenül áramló, egyetemes lét költészetének tartományait a belső összetartozás jellege szerint különíti el, a költő önarcképét is kirajzolja, a típusét, "aki végigpróbál mindenféle hangot, mindenféle lehetőséget, olyan széles körben, hogy ott egyéni jegy egyéb már nem marad, mint a hozzányúlásnak a jellege".