Antikvárium

A Nem vénnek való vidék szerzőjének legpokolibb regénye.

A Véres délkörök egy fiatal és nincstelen vándor története, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. McCarthy regénye az amerikai álom keletkezésének ideológiai alapjait gondolja újra, ábrázolva a tudás és a hatalom, a fejlődés és az elembertelenedés, a történelem és a mítosz, de legfőképpen az elkövetett erőszak és az elbeszélt erőszak határmezsgyéit. Világában minden megtörténhet és meg is történik a túlélés érdekében. Nincsenek jók vagy rosszak. Nincsenek kiváltságosok, és kegyelem sincsen - sem öregnek, sem nőnek, sem gyermeknek. Feladatok vannak, melyeket a szereplők igyekeznek végrehajtani, anélkül, hogy túlságosan sokat gyötrődnének azon, mi helyes, és mi helytelen; indiánok és fehérek, harcosok és földművesek mind a dolgukat végzik ebben a pokolian perzselő, könyörtelen világban, és a legtávolabbi céljuk: a másnap reggeli ébredés. A történet és a nyelv egyaránt a fájdalomból építkezik, hogy azután a regény az ember elhagyatottságának és értelmetlen szenvedésének monumentumaként magasodjon a századok fölébe, és úgy hirdesse a keresés szükségszerűségének és ugyanakkor hiábavalóságának tanulságát, akár Herman Melville Moby Dickje.

Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon és Poe, Melville vagy Faulkner leghíresebb alkotásaihoz hasonlítják. Harold Bloom, a neves irodalmár egyenesen a négy legjobb élő amerikai író közé sorolja a szerzőt Philip Roth, Thomas Pynchon és Don DeLillo társaságában. McCarthy sokkoló elbeszélésében szenvtelenül ábrázolja az amerikai történelem egyik válságidőszakát, kendőzetlen képet festve az elkerülhetetlen fájdalomról és erőszakról.

Renée Hume New York Az Életfeladat-rendszer segített, hogy új hivatást válasszak magamnak, és jobban képes legyek elmondani az ötleteimet az embereknek. Úgy érzem, egyértelmű, pontosan meghatározott feladatom van az életben, és végre a kapcsolataim is sokkal gyümölcsözőbbé váltak. Valahogy mindig tudtam ezt az egészet, de korábban soha nem tudtam ilyen tisztán és egyértelműen megfogalmazni a dolgot. Az Ön által nyújtott információk és meglátások segítségével véghezvitt pozitív cselekedetekkel képes voltam megváltoztatni az életemet.

Ian Sommerville húsz évvel ezelőtt jelentette meg e könyv első kiadását. A számítástechnika egy szeletének bizonyára nagyon tanulságos történetét vázolhatnánk fel, ha nyomon követnénk, milyen változások történtek az egymást követő kiadásokban. A magyar nyelvű változat a hatodik kiadást követően egy éven belül az olvasók kezébe került. Joggal kérdezhetnénk, hogy miért csak most találkozhatunk a magyar fordítással? Hiszen maga a "Sommerville-könyv" jó ideje alapműként jelen van sok, a felsőoktatásban dolgozó kolléga asztalán. A magyar nyelvű kiadást követően abban bízhatunk, hogy a hallgatói polcokon is megjelenik, továbbá, hogy konkrét rendszerek, szoftverek tervezését, fejlesztését végző szakemberek, sőt az azt felügyelő menedzserek számára is gyakran forgatott kézikönyv lesz. Ajánljuk tehát a könyvet mindazoknak, akik a szoftverfejlesztés összetett problémáinak megoldását, kezelését igényes szakmai formában kívánják oktatni, elsajátítani és alkalmazni. Nem módszertani kézikönyv, de az életciklusmodellektől indulva a CORBA-szabványon, a COCOMO modelleken, a termékmetrikákon, az objektumorientált tervezés elemein keresztül a verzióazonosítással bezárólag számtalan receptet ad konkrét fejlesztésekhez is. Mindezt példák, gyakorlati feladatok felvetésén és megoldásán keresztül teszi a grafikus eszközök gazdag alkalmazásával. A könyv megjelenésével a magyar informatikus társadalom gazdagodott és bízunk abban, hogy azt eredményesen használják, s ezáltal emelkedhet is a "software engineering" terület jelentősége és presztízse.

Lucas Corso, a magányos farkas, aki könyvgyűjtők felbérelt zsoldosaként kutat könyvritkaságok után, kettős feladatot kap. Meg kell állapítania A három testőr egy kéziratának valódiságát, s ezzel egy időben egy dúsgazdag gyűjtő egy különös könyv példányainak felkutatásával bízza meg. A Könyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról legendákkal övezett, baljós mű: Aristide Torchiát, a nyomdászt, aki kinyomtatta, 1667-ben az inkvizíció, az ördöggel való cimborálás vádjával, máglyán égette meg. A könyvet kilenc rejtélyes metszet illusztrálja. Lucas Corso, a gyűjtő példányával kezében, a másik két példány nyomába ered. Útját baljóslatú jelek kísérik, valakik a könyvre vadásznak s titokzatos halálesetek követik egymást, beteljesítve a könyv metszeteinek jövendöléseit. Ráadásul mintha az idősebb Alexandre Dumas regényének hősei is üldözőbe vennék a könyvvadászt: minduntalan felbukkan a közelében egy sebhelyes arcú férfi, aki mintha csak Rochefort volna A három testőrből, s a szépséges és gonosz milady szakasztott mása is megkörnyékezi. Még szerencse, hogy egy gyönyörű fiatal lány a védelmébe veszi; irányítja Corso lépteit, sőt szükség esetén üldözőit is alaposan helyben hagyja. Hogy kicsoda ő, azt az olvasó éppoly meglepetéssel veszi tudomásul, mint a főhős; az biztos, hogy őrangyalnak semmiképpen sem nevezhető. Arturo Pérez-Reverte újabb, meglepetésekkel teli regényét tartja kezében az olvasó, amelyből Roman Polanski A kilencedik kapu címmel nagy sikerű filmet rendezett Johnny Deppel és Lena Olinnal a főszerepben.

Egy fénykép sikerének kulcsa a kompozíció. A fotográfus tudásának legfontosabb elemei közé tartozik az a készség, hogy a valóság egy szeletében észrevegye a fotótémát, majd a rendelkezésre álló képelemeket hatásos, magával ragadó kompozícióba rendezze.

A digitális fényképezés megjelenése új, izgalmas megvilágításba helyezte a kompozíció témakörét – egyrészt mivel a digitális fényképezőgép közvetlen vissza jelzése lehetővé teszi a kép azonnali értékelését és korrekcióját, másrészt pedig azért, mert a képszerkesztő programok az exponálást követően is módot adnak a kép megváltoztatására és a kívánt részletek hangsúlyossá tételére. Így született meg a digitális fotózás korábbiaktól eltérő stílusa.

A könyv segítséget nyújt azoknak a képességeknek a kifejlesztésében, amelyek a fotó témájának kiválasztásához és a hatásos digitális fényképek készítéséhez elengedhetetlenek. A szerző nemcsak a kompozíció hagyományos megközelítéseit ismerteti, de kitér arra a digitális technikával megjelent új szemléletmódra is, amelynek tudatában a fotós exponáláskor már figyelembe veszi a digitális képszerkesztés, átalakítás, montázskészítés lehetőségeit – azokat az új eszközöket, amelyek elősegíthetik, hogy akár a keresőablakban látottaktól lényegesen különböző kép születhessen.


• A könyv a képkompozíció kérdéseit a digitális technika lehetőségeinek figyelembevételével mutatja be
• Kitér a hagyományos módon, keresőablak segítségével készült kompozíciókra, és a képkészítés új módszereire is, amelyeket a digitális képszerkesztés tett lehetővé
• Megmutatja, hogy miként hozzuk ki a témából a lehető legtöbbet a helyzet és a helyszín elemzése segítségével
• Valós fotográfiai megbízások alapján készült közérthető példákat ismertet, és sematikus ábrákkal magyarázza el, hogyan és miért működnek a képek.
 

Lee Smolin elismert elméleti fizikus amellett érvel ebben a tanulságos könyvben, hogy a fundamentális fizika – a természet alaptörvényeinek kutatása – kezd tévútra jutni. Az extra dimenziókról, egzotikus részecskékről, párhuzamos világegyetemekről és az elemi húrokról szóló elképzelések elkápráztatták a nagyközönséget – és megragadták a szakemberek képzeletét. Ezek az elképzelések azonban nincsenek kísérletileg igazolva, és közülük némelyik, köztük a húrelmélet, látszólag nem is kecsegtet ilyen lehetőséggel. A területet mégis ezek a hipotézisek uralják, magukhoz csábítva a legtehetségesebb kutatókat és a finanszírozás jelentős részét, olyan légkört teremtve, amelyben az újonnan felbukkanó, más utat járó fizikusok sokszor hátrányba kerülnek. Smolin felhívja rá a figyelmet, hogy ez a helyzet magát a tudományos fejlődést hátráltatja.Világosan, szenvedélyesen és mégis szakszerűen, közvetlen stílusban foglalja össze azokat a problémákat, amelyekkel szembe kell néznie a modern fizikának. Egyben felvázolja a lehetséges kiutat jelentő irányzatok biztató kilátásait.