Antoine De Saint-Exupéry - Éjszakai repülés (Négy regény)

A Szórakoztató zenei lexikon jellege, szemléletmódja, tárgy- és témaköre teljesen más, mint az eddig megjelent zenei könyveké. Olyan meglepő szócikkeket és összefüggéseket fedezhet föl az Olvasó, amilyenekre eddig még nem volt példa. A (szórakoztató)zene minden fontos elemét, ismeretét betűrendben foglalja össze kötetünk: korszakok, stílusok, irányzatok, zeneelméleti ismeretek és hangszerek csakúgy megtalálhatók benne, mint a szak- és műszavak, rövidítések, valamint angol (és egyéb) idegen szavak fordítása, értelmezése. Továbbá olyan, zenével kapcsolatos kifejezések, definiciók is megtalálhatók itt, amelyek egyik kategóriába sem sorolhatók.

Az általános iskolában a biológia oktatása az élővilágról sokoldalú ismeretet kíván nyújtani a tanulóknak. Ennek egyik része a különböző állatfajok ismertetése. Az ember és az állatvilág között minden kapcsolat - legyen az egyszerűnek, vagy nagyon összetettnek látszó -, mindig konkrét állatfajok révén valósul meg. Az állatok hasznosak, károsak, vagy közömbösek az ember szempontjából. Nélkülözhetetlen tehát, hogy már a gyermekkorban fajismeretet is tanítsunk. Többek között ezt a célt szolgálja a Tanárképző Főiskolák Tantervébe felvett Állatrendszertan oktatási anyaga.
A rendszertannak, mint tantárgynak sok egyéb szerepe is van, ami a hallgatók nevelésében, világnézetük alakításában is érvényesül. 

"AZ ISZLÁM KELETKEZESE ÉS AZ ARAB VILÁGIRODALOM KIALAKULÁSA
I. ARÁBIA
Az Iszlám bölcsője a szabálytalan téglányra emlékeztető, kb. 3 millió négyzetkilométer területű, átlag 1000 m. magas fennsík, az Arab-Félsziget, amelynek oldalait a partvidékkel párhuzamos párkányhegység szegélyezi- A nyugati párkányhegység dél felé haladva, fokozatosan emelkedik; Medina vidékén magassága helyenként kb. 1800 méter, Áden táján több, mint 3000 méter magasra tornyosul és szinte alpesi méreteket ölt. Ugyanilyen magasságot ér a keleti párkányhegység, a Dzsebel al-Akhdar is.
Arábiának több, mint fele csaknem lakatlan sivatag. Ennek főokát a Félsziget partvidékét szegélyező párkányhegységben kell keresnünk, amely a monszunszelek páráját felfogja, minek következtében a hegység magasabb régióit dúsabban öntöző csapadék a földmívelést lehetővé teszi ugyan, viszont a mögötte elterülő fennsík csapadékban nem részesül és lakatlan sivataggá lesz. Mennél magasabb a párkányhegység, annál kietlenebb a tőle keletre elterülő sivatag. Innen van, hogy Boldog-Arábia (Jemen) alpesi hegyei mögött a borzalmas Dehna-sivatag fekszik, amely a Félsziget csaknem egyharmadát borítja."

"Isten nevében!" Kardos G. György mind a négy regényének írását ezzel a nekifohászkodással kezdte. Valódi kéziratok maradtak utána, mert a szerző töltőtollal írt, fekete tintával - az utolsó litert Nagy Lászlótól kapta -, spirálfüzetbe, ágyán fekve, nem lévén íróasztala. Ha más nem is jelezné - persze jelzi -, ez is mutatja: hiába szólt róla kicsinylőn, hiába volt, hogy alig beszélt róla, s ha igen, akkor is zavartan, kelletlenül: az írás, a regényírás szent dolog volt nála. Ez a látszólag vicces, bohém, szerte lévő ember végtelen tudatossággal, pontossággal írta meg fő műveit; igazi író volt, egész élete az írásnak rendelődött alá, az írás a legbenső énjéből fakadt. Ő volt az író. Ez a kis könyv őróla szól. Az íróról, aki életének utolsó másfél évtizedében a szerzőnek nem csupán közeli barátja, sétatársa, cimborája, napi beszélgető partnere volt, de írói, emberi példaképe, pótapja is, aki a halála óta eltelt másfél évtizedben mindennap ott sétált mellette a pesti utcán, és ott sétál ma is.