Az ember ősi ösztönei

Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.

Egy magyar színész ösztöndíjjal Amerikába utazik, hogy szerencsét próbáljon. Bejárja az országot, tanít, rendez, játszik, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát. Máskor sejti, még az sem elég.

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.