Az Érdekes újság dekameronja I. kötet

érzivataros, trónviszályos esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon. IV. Béla király nemrég verte ki a tatárokat a pusztasággá vált, földig rombolt, felégetett honból - de alig lát neki az újjáépítésnek, máris fellángol a családi háborúskodás a csak imént kihunyt parázs fölött. A középkorban a harc a hatalomért nem pusztán udvari intrikákban merült ki: fegyverrel folyt a küzdelem a trón elbitorlásáért, a meggyengült ország területének szétdarabolásáért. Az agg, ám még mindig erős királyt nővére és saját fia, majd sógora is megtámadja. Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése. A történetet az egyik királyhű nemesifjú kalandjain keresztül tárja elénk a szerző. Szirtek csúcsán, nemesi sasfészkekben dőlhet el a királyság sorsa...

1943, német-szovjet front, Kubán. Steiner tiszthelyettes a veszélyes harci helyzetekben talpraesett, erélyes, és ha kell, kíméletlenül igazságos. Megsebesül, előléptetik. Kiélezett helyzetekben olykor túlteszi magát a merev előírásokon, amiért elismerést és ellenségeket egyaránt szerez. A küzdelem egy gyárépület ostromlásában éri el tetőfokát, amikor Steinert is utoléri a sorsa. A szerző, Willi Heinrich maga is végigharcolta a háborút. Eddig főleg angolszász és szovjet irodalmi művek ábrázolták a náci korszakot. Most egy volt német katona szemszögéből ismerjük meg a véres küzdelmek minden poklát. A döbbenetes erejű regényből nagy sikerű film is készült.

Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.