Az Erjesi vértanúk kivégeztetése vagy az eperjesi mészárszék

A kötet a hiperaktív gyerekek szüleinek és tanárainak ad információt a tünetegyüttesről, ötleteket, segítséget a gondok enyhítésére. A hiperaktivitás gyakran társul tanulás- és figyelemzavarral.

Soros Tivadar 1966-ban eszperantó nyelven írt könyve, Álarcban, nácivilág Magyarországon címmel már megjelent Budapesten 2002.ben. Kiadásunk mellékeli a Szibériai Robinzonok című, 1922-ben az általa alapított folyóiratban, a Literatura Mondo-ban folytatásokban közzétett, az első világháborús túlélés-edzőtábor tanúságát is.
A Soros név már 2002-ben sem volt ismeretlen Magyarországon, azonban a holokauszt egészen rendkívüli budapesti túlélése krónikája nem keltett figyelmet. Mára azonban megkerülhetetlenné vált, mert ez a családnév, mint egy apokaliptikus konteo emblematikus hívószava, a leggyakrabban hangzik el Magyarországon, s új fejleményként, az egész világon. Ezért azért adjuk most újra, és új apparátussal a - sokféle irányba elkötelezett és táborokba tartozó - olvasók kezébe, mert igazi aktualitása nem a 20., hanem a 21. században támadt.
Mindaz, amit a Soros fiúk (a kevésbé ismert, de legalább annyira sikeres karriert befutó Pál) megvalósítottak és képviseltek a pályájukon az apjuk filozófiájának és élettapasztalatainak a hatványozott beteljesítésének számít. Ez az igencsak praktikus know how a magyar társadalomból gyilkos kirekesztettségből született: azaz a lélegzetállító sikernek és a szintén hasonló intenzitású elutasítottságnak ugyanaz az oka. A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélés stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet. A körülményekhez való nem a szolgai alkalmazkodás, vagy az azok elemző mérlegelésen alapuló megváltoztatása vezet a megváltó eredményekhez? Párosulva a még hasznosnak is mutatkozó követelménnyel, hogy legyünk szolidárisak embertársainkhoz minden körülmények között és ellenére

Svájcot semleges országnak tartották a II. világháború alatt. Az elkeseredett zsidók számára is biztos menedéknek tűnt: a svájci bankokra bízták vagyonukat, és hittek abban, hogy családjuk megkapja az örökséget, még ha maguk elpusztulnak is. Sok millió fontot helyeztek letétbe a bankokban, amelyek megtagadták a pénz visszafizetését, és írásos halotti anyakönyvi kivonatot követeltek a holokauszt-áldozatok rokonaitól - bár a koncentrációs táborokban nem állítottak ki halotti bizonyítványt. Több mint ötven évvel a történtek után a bankok még mindig szabad tőkeként használják a pénzt.
Adam Lebor ebben a könyvében döbbenetes, új bizonyítékokat tár az olvasók elé arról, hogyan működött együtt Svájc gazdaságilag a nácikkal. A svájci bankok fontos szerepet játszottak a német háborús erőfeszítések pénzelésében, mivel készek voltak tisztára mosni a pénzt a Harmadik Birodalomnak, és készségesen elfogadták a lopott aranyat. Még svájci diplomaták és a svájci székhelyű Vöröskereszt is belekeveredett a náci pénzek Svájcba juttatásába.
Az Alvó számlák első kézből származó interjúk és a titkosítás alól nemrégiben feloldott hírszerzői dokumentumok alapján leplezi le a szégyenleges történetet, azt, hogy húzott hasznot Svájc a náci népirtásból.