Az ipar és kereskedés története Magyarországon

TARTALOM
Ady Endre: Magyar fa sorsa 6
Juhász Gyula: Fák 8
Babits Mihály: Botozgató 10
Tompa László: Fiatal fa a hegyen 12
Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák 14
Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda 16
Kassák Lajos: Magányos fa a parton 18
Áprily Lajos:É Fűzfa-zsongás 20
Erdélyi József: Szomorúfűz 22
Gulyás Pál: A fák lassú szíve 24
Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz 26
Illyés Gyula: A szil s a szél 28
József Attila: Fák 30
Zelk Zoltán: Mint égő lelkiismeret 32
Dsida Jenő: Pasztell 34
Radnóti Miklós: Októberi erdő 36
Képes Géza: Lelkes táj 38
Vas István: Arany hálóban 40
Kálnoky László: Ballada az őszi erdőkről 42
Jékely Zoltán: Városvégi gesztenyefasor 44
Weöres Sándor: A hársfa mint virágzik 46
Devecseri Gábor: Szerepcsere 48
Csanádi Imre: Berdicsevi nyírfák 50
Somlyó György: Mese a gyertyánról 52

Virágzó cseresznyefák, parkok, ősi szentélyek, színpompás ünnepek egy modern, fejlődő japán nagyvárosban, amely a századok megszentelte hagyományoknak sem akar hátat fordítani - ebben a keretben bomlik ki a nagylány korban egymásra talált két ikertestvér, Csiejo és Naeko megindító története.

Holtak és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek két nemzedéke.
Závada regénye Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és az elmúlt század ötven évét íveli át. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely a szerző "műtermében" személyes fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltnak-, tót, zsidó és magyar magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet mint narrátorok, névtelen ismerősök magunknak elbeszéljük.
A fényképész utókora mi vagyunk.
"Biztosan ez fog majd Violának jutni, dőlt végig, bebújt a takaró alá, s elképzelte, hogy ezt a teret, amelyben ő kialvatlanul vacog éppen, pár óra múlva annak az asszonynak a teste fogja kitölteni. Ahogy megforult, a fejénél penészes gerincű fényképalbumokat pillantott meg fölstószolva a polcon, belelapozott az egyikbe... Talált egy letört drót-szemüvegszárat is, melynek rugós fülkampója az album gerincébe volt beakasztva. A hátsó borító alól egy paszpartura kasírozott piaci csoportkép fordult ki a takaróra, sok figurával, vitatkozásszerű jelenettel a közepén. Koren hiába bámulta, nem segíthettünk, de azt se bántuk, hogy - mint afféle ölébe hullott szökevény-képet - gondolta, eltulajdonítja. Becsúsztatta hát a válltáskájába, s bedugta mellé a szemüvegszárat is." 

A kerítőnő tanítása a kora középkori szanszkrit irodalom egyik gyöngyszeme. Nem más, mint érdekfeszítő történetek fűzések, amelyeket Vikarálá, a híres, öreg kerítőnő mesél el Málatí, azaz Jázminvirág, a fiatal, szépséges, de tapasztalatlan kurtizán okulására. Az elbeszélések hősei kurtizánok, " áldozataik" és a körülöttük lebzselő ingyenélők. Elvétve halálukig hűséges utcalányokról is olvashatunk. A helyenként sikamlós témát a költő, Dámódaragupta, aki egyébként nagy műveltségű és tiszteletben álló miniszter volt, könnyed humorral, nagyfokú eleganciával, mindenféle moralizálás vagy finnyáskodás nélkül képes előadni úgy, hogy az olvasó maga sem érezhet megvetést a kurtizánokkal szemben, és nem sajnálkozik a pórul járt férfiakon. Dámódaragupta remekbe szabott munkája az emberi hamisság szórakoztató komédiája, nem minden pedagógiai cél nélkül.