Berlin - Művészeti kalauz

"Van-e különbség újságíró és hírlapíró között? Legalább akkora, mint turista és utazó között. Mint igásló és versenyló között. Mint az önkiszolgálóban vásárolható és az esztenán kapható juhtúró között. Vagy idevágóbban, Bächer Iván könyvéhez közelítve, egyben a különbség természetét is pontosabban érzékeltetve: legalább akkora, mint a kollektív mi és az egyéni én Erdély-képe között. Mint fénykép és festmény között." (Láng Zsolt)

"Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is (...)de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki."

Ez az a Presser Gábor, akit jól ismerünk. Aki nekünk írja a dalt és nekünk énekel. De most itt ez a könyv, több száz oldalnyi sajátkezű Presser-szöveg: emlékek, jegyzetek, meglátások, tévedések, megtörtént - vagy a szerző szerint megtörtént - valós események, hallomások, látomások, dokumentumok és áldokumentumok, dalszövegek, filmnovellák, fotók, lábjegyzetek, netán még kották is.

Presser Gábor elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja, ő hogyan élte meg a "Presser-sztorit". Azt a történetet, aminek hosszabb vagy rövidebb fejezeteit oly sokan ismerik az Omegától (1967) az LGT-n át - leginkább a dalain keresztül. A személyes hangú életrajzi könyvből most új megvilágításba kerülnek egy legendás korszak ismert (és ismeretlen) történetei, beleshetünk a stúdiók, a Vígszínház kulisszái mögé, és olvashatunk a "barátok és ellenségek" közt, munkával eltöltött több, mint 50 évről. Presser megírta az év egyik legjobban várt könyvét, amit oly sokan szeretnének ajándékba kapni.
 

A tartalomból: A Punsai és a Bonsai fogalmak magyarázata, Történeti áttekintés, A különböző faformák, Európai stílus?, A mag, Ivartalan szaporítás, Ültetés és átültetés, Gondozási intézkedések, A miniatűr fák formálása, vágása.

"Shakespeare-nek kéne lenni, az volna jó. Mert mit csinált ez a Shakespeare? Mindig kiszimatolta előbb, hogy mi kell a közönségnek. Bosszúdrámákat akar? S egy ilyen Hamlet című bosszúdrámának már sikere is volt? Írt tehát ő is egy Hamlet-et. Gonosz gyermekek hálátlanságának nagy sikere van a színpadon? Sőt, egy Lear fel is kavarta már a nézők kedélyét? Írt tehát ő is egy Lear-t. Marlowe-nak nagy sikere volt a Máltai zsidó-val? Ő is írt tehát egy zsidóról, megírta a Velencei kalmár-t. És így tovább.
Egyszóval kiszolgálta a közönséget, jobban senki se csinálta ezt nála, és íme, csodák csodája, e hű szolgálat ellenére, mégis remekműveket írt. - Ezt kellett volna tenned néked is - magyaráztam én e régi fiatalembernek öregkoromban.
Persze, felmerül itt az a kérdés, hogy tudtam volna-e utána csinálni? Sajnos, nem hiszem. Már azért sem, mert én, ha művészi munkáról van szó, nem tudok elhatározni semmit. Mihelyt én elhatározom, hogy ezt vagy azt fogom csinálni, abból nem jön ki semmi jó, s az írónak mi a legelső feladata művészi pályája kezdetén? Hogy a saját művészi természetét jól megismerje, s a szerint sáfárkodjon erőivel. És annyi kísérlet után mit kellett megállapítanom saját magamról? Hogy nékem a véletlenre kell rábíznom magamat arra, hogy, az égből vagy a levegőből, vagy mit tudom én, honnan érkezik majd valami sugallat vagy fuvallat, s az fog majd repíteni engem, mint valami vesztébe rohanó vitorlást.
Ilyen vagyok, mit tehetek?..."