DAEMON

Barcelona, a XX. század eleje. A város növekszik, a modernizmus szelleme ellenállhatatlan hatással van a sötét oldal híveire. A szabadkőműves páholyok, a titkos társaságok révén a város az ezotéria központjává növi ki magát. Antonio Gaudíról, az építészről pedig kiderül, hogy a Moria-lovagok nagymestere és egy évezredeken átívelő jóslat kulcsfigurája. A szabadkőművesség egy elfajzott ága azonban mindvégig a háttérben munkálkodik. Gaudí élete kockáztatásával adja tovább utódjának a kereszténység legnagyobb titkát, melynek őrzésére a lovagok felesküdtek.
"A szerzőpáros klasszikus történelmi thrillere méltó párja Dan Brown Da Vinci-kódjának."
Diario de Avisos
"Carranza és Martín könnyedén, játékosan ír, kizárólag a történet kibontására koncentrál. Újra felfedezik számunkra Gaudít, aki negyven évet áldozott életéből a Szent Család-templom, a tökéletes mű megalkotására."
El País

"AZ ISZLÁM KELETKEZESE ÉS AZ ARAB VILÁGIRODALOM KIALAKULÁSA
I. ARÁBIA
Az Iszlám bölcsője a szabálytalan téglányra emlékeztető, kb. 3 millió négyzetkilométer területű, átlag 1000 m. magas fennsík, az Arab-Félsziget, amelynek oldalait a partvidékkel párhuzamos párkányhegység szegélyezi- A nyugati párkányhegység dél felé haladva, fokozatosan emelkedik; Medina vidékén magassága helyenként kb. 1800 méter, Áden táján több, mint 3000 méter magasra tornyosul és szinte alpesi méreteket ölt. Ugyanilyen magasságot ér a keleti párkányhegység, a Dzsebel al-Akhdar is.
Arábiának több, mint fele csaknem lakatlan sivatag. Ennek főokát a Félsziget partvidékét szegélyező párkányhegységben kell keresnünk, amely a monszunszelek páráját felfogja, minek következtében a hegység magasabb régióit dúsabban öntöző csapadék a földmívelést lehetővé teszi ugyan, viszont a mögötte elterülő fennsík csapadékban nem részesül és lakatlan sivataggá lesz. Mennél magasabb a párkányhegység, annál kietlenebb a tőle keletre elterülő sivatag. Innen van, hogy Boldog-Arábia (Jemen) alpesi hegyei mögött a borzalmas Dehna-sivatag fekszik, amely a Félsziget csaknem egyharmadát borítja."

„Ez a breviárium: kísérlet. Azzal próbálkozik, mint lehetne Goethe életének és művészetének nagy kincséből a mai magyar nagyközönségnek egy kis tájékoztatást nyújtani, nem abból a célból, hogy a világirodalom és emberi történet egyik legnagyobb mesterének a forrásoknál, saját írásaiban való tanulmányát, élvezetét pótolja, nélkülözhetővé tegye – hisz ez képtelen vállalkozás volna – hanem éppen ellenkezőleg, hogy emlékeztessen ennek szükségére, hogy mentől többekben kedvet ébresszen az emberi kultúra egyik örök, üde forrásának fölkeresésére. Mint általános tájékoztató, bevezető s útmutató nem lép föl azzal az igénnyel, hogy mentől több újat mondjon. Ez a Goethe-irodalom óriás és szakszerű munkássága után igen bajos is, de a kiadó és szerkesztő jelen céljával nem is fért volna össze. Így a szerkesztő inkább iparkodott a megbízhatóbb kutatás eredményének összefoglalására, bár helyenként eredeti megállapításoktól és ítéletektől sem idegenkedett…”