És köntösömre sorsot vetettek

Eastman Kodak, Thomas Cook, Henry Ford, Karl Benz, John J. Astor, Cesar Ritz, George M. Pullman, Paul Julius Reuter, Charles Goodyear, K. C. Gillette. J. B. Dunlop, Herbert Austin, J. M. singer, Nobel, Gottlieb Daimler.
Ezek a nevek naponta sok milliószor elhangzanak szerte a világon. Fogalmakká váltak, földkerekség minden pontján, beszéljenek ott bármely nyelven, a Gillette borotvapengét, a Dunlop autógumit, a Singer varrógépet, a Ford autót, a Kodak filmet jelent.
A kötet valamennyi története sikersztori. Ezek a férfiak fényes karriert futottak be, valamennyiükről elmondható: szegényen kezdték és milliókat hagytak örököseikre.
Élettörténetükben, cselekedeteikben közös hihetetlen akarásuk, kitartásuk. Makacs életerejük átsegítette őket a nehézségeken: nyertek. Be tudták bizonyítani a világnak, hogy szükség van az általuk kitalált, véghezvitt dolgokra.
Napjainkban - itt és most - "szabad a pálya". Nincs korlát, csak akadály. Lehet, hogy túl magasra állították, de sokan át fogjuk ugorni.
A milliók, milliárdok megszerzését bárhol, bármikor el lehet kezdeni, Akár ma Magyarországon is. 

Molnár Ferenc három hosszabb elbeszélését, kisregényét gyűjti egybe kötetünk. Nem csupán azért éppen ezt a hármat az író gazdag életművéből, mert tematikai és stiláris tájékozódásának különféle változatairól tanúskodnak, hanem azért is, mert talán legsúlyosabb, legértékesebb elbeszélései. A Széntolvajok bravúrosan fölépített, remekül ellenpontozott története a századelő hagyományos novella-formájában azt a szociális nyugtalanságot jelzi már, amely ekkoriban a magyar társadalmat feszíti. Az aruvimi erdő titka gyilkos szatíra: ebben a "rémregény"-ében - ahogyan maga nevezte - Molnár Ferenc az abszurd környezetben abszurd figurákat mozgatva a becsületes kisember, sőt maga a becsület kálvária-járását, tragikomédiáját írja meg. A gőzoszlop egy különc császári és királyi lovaskapitány fura kalandjainak históriája; ebben a gazdagon áradó, a valós és romantikus részleteket szellemesen váltakoztató kisregényben, végsőkig oldva a hagyományos elbeszélő-formát, Molnár egyszerre engedi szabadjára realista-ironikus művészetét és képzeletét, mesélőkedvét.

"Ez a könyv nem önéletrajzi regény, és nem is emlékirat. Nem azt írtam meg benne, amire ma emlékszem, és nem hallgattam el azt, amire ma nem szívesen emlékszem vissza. Nem az van benne, amit ma tartok érdekesnek, hanem az, ami 1942 és 1947 között vezette a tollamat. Nem mai tudatomon megszűrve írok a háborúról, az ostromról, a felszabadulásról és a Trianont megismétlő Luxembourg-palotai békéről, hanem akkori tudatom termékeit bocsátom az olvasó elé."

Színes, élvezetes, dokumentatív értékű önéletrajzi beszámoló Ábel Olga könyve. A bözödújfalui székely zsidó - szombatos - leszármazott, aki negyedszázadnál többet töltött el különböző erdélyi és hazai újságok redakcióiban, emlékei kútjából nemcsak magazinszenzációkat, szakmai intimitásokat, politikai "színeseket" merít. Helyet kapnak könyvében a faji előítélet miatt igen sok emberi megpróbáltatásnak kitett élet szokványosabb eseményei is. Megismerjük belőle a földbérletekkel bajlódó, korán elhunyt apát, a több gyerekért helytálló édesanyát, testvéreket, férjet, barátokat és mindazokat a személyeket, akikkel a sors munkája során (vagy kényszerélete során) összehozta. A két világháború közötti erdélyi magyar sajtóviszonyok jellemző kórtüneteiről beszél, hogy utána mint bergen-belseni KZ-fogoly, majd mint svájci "csereáru" számoljon be hitelesen élményeiről. Az ötvenes évek magyar sajtóéletének apróbb-nagyobb, sőt tragikus eseményei egészítik ki felszabadulás utáni életbeszámolóját.