Galgóczi Erzsébet - A törvény szövedéke

Miért végezték ki idén október 8-án a Népszabadságot? Ki hozta meg az ítéletet és ki vezényelte a kivégzőosztagot? Hogyan élte túl a Népszabadság egykori gazdáját, az MSZMP-t és miként tudott az 1990 utáni Magyarországon az ország vezető minőségi lapjaként megmaradni? A lap ismert szerzői beszélnek munkamódszereikről, újságírói elképzeléseikről is.

A szerzőket most másik oldalukról ismerheti meg az olvasó. Nem az ország, a világ ügyeiről számolnak be, hanem személyes sorsukról, ami egyben a magyarsajtószabadság sorsa is. Az olvasó megtudhatja, milyen eljárásban volt részük a változó tulajdonosok részéről, végül hogyan élték át ezeket a heteket. Milyen furfangos csellel zárta ki a munkatársakat a kiadó? Hogyan fosztották meg őket elektronikus levelezésüktől, bizalmas anyagaiktól? Miért lebegteti a titokzatos új tulajdonos a Népszabadság újraindításának lehetőségét, miközben a kiadó új vezetői a kormánybarát laptól érkeztek?

A kötetben sok olyan történet is helyet kap a lap elmúltévtizedeiről, amelyekről eddig nem beszéltek. Szó lesz a pártállami Népszabadságról és az újságírók 1989-es lázadásáról. Tisztázódnak a redszerváltás utáni évtizedek ügyei, kiderül, mi igaz abból, hogy a lap veszteséget okozott a tulajdonosoknak. A Népszabadság holtában is világhírű: a szerzői kollektíva összegyűjtötte a lap elleni merénylet hazai és nemzetközi visszhangját. Az előszóban Spiró György vall a Népszabadsághoz fűződő több évtizedes kapcsolatáról.

Fényes családi régmúlt és emberpróbáló jelen, kényszerű választások és hit a jövőben, felemelkedések és zuhanások, széthullás és összetartozás, felkínált karrier és bármi helyzetben megőrzött emberi tisztesség sokszor kibékíthetetlennek tetsző ellentétei feszülnek a klasszikus családregények hagyományai szerint formálódó történetben.
A Freytág testvérek hol egymásba kapcsolódó, hol szétváló életútját követve, az író nyílt őszinteséggel ábrázolja a lassanként történelemmé ülepedő közelmúlt: a háború s a mostanában oly sokat emlegett ötvenes évek eseményeit. Egyúttal föleleveníti az akkor ifjú nemzedék nagy pillanatait és válságokkal nehezített önmagára eszmélését. A szabadság, a nagy remények, a korlátlan hit mámoros önfeledtségét, az építés magával sodró lendületét, a felelősség gyanútlan vállalását, a türelmetlenséget és a tekintet nélküli, elszánt jobbító akaratot, a valósággal való szembesülés keserves folyamatát s benne a bizalom fokozatosan töréssé mélyülő hajszálrepedéseit feledni nem tudókat és kiútkeresőket. 

Apor Vilmos püspök 1941. március első napján érkezett meg Győrbe. A beiktatás ünnepségei után legelőször az egyházmegye papságával kívánt megismerkedni. Ennek folytán került sor a káplánokra is. Így hívta magához a Püspökvárba dr. Cseh Sándor újvárosi káplánt is bemutatkozásra.
Úgy látszik, első találkozásuk nemcsak az újvárosi káplánra volt nagy hatással, de a káplán is jó benyomást tett a püspökre. Pár nappal a bemutatkozás után magához hívta a Püspökvárba és kinevezte szertartó levéltárosnak. Így kezdődött el a püspök mellett szolgálata.
Egy év múlva titkár lett.
Ettől fogva már minden idejét a püspöke melletti szolgálat kötötte le. Így ő töltötte a legtöbb időt a püspök mellett, egészen annak vértanúhaláláig.
Könyvünkben a volt titkár visszaemlékezéseivel ismerkedhetnek meg az olvasók.

Hallgatólagos közmegegyezés alapján nyitott szemmel is vakok vagyunk. Vakok a világra, a csodákra, a szépségre, a barátságra. Egy igaz barát azonban nem hagy magunkra, és felnyitja a szemünket és a szívünket. Ez a kedves könyv megkapó bájjal mesél el egy ilyen barátságot. Ráébreszt arra, hogy a barátság nem azért van, hogy valamit kapjunk, hanem hogy adni tudjunk.