Francoise Giroud - Egy tiszteletre méltó asszony (Marie Curie élete)

A Regényes úti célok olyan tájakon, helyszíneken csábít felfedezőútra, amelyek annak idején zseniális írókat ihlettek meg. Több mint félezer európai és amerikai helyszínre elrepülhet, kedves irodalombarát Olvasónk, mi több, kalandozásai során a megidézett alkotók életének alig ismert, a tárgyalt helyszínhez kötődő mozzanataival is megismerkedhet.

Pier Paolo Pasolini 1965-ben két filmrendező előtt emelte meg a kalapját: az egyik Luis Bunuel volt, a másik a fiatal magyar filmrendező Gaál István, akinek első játékfilmjét, a Sodrásbant az év legemlékezetesebb filmjének nevezte. S valóban: a Sodrásban elsőként adta tudtul a világnak, hogy Magyarországon „másfajta raj" állt a kamera mögé. Gaál István tevékeny részese és meghatározó egyénisége az új magyar film megteremtésének: mint rendező, olykor meg mint operatőr alkotója szociográfiai ihletésű lírai dokumentumfilmeknek (Pályamunkások, Oda-vissza, Cigányok), más filmjeiben Bartók vagy épp Gluck zenéje inspirálja költői képi világ megformálására, de mindenekelőtt játékfilmjei (Sodrásban, Zöldár, Keresztelő, Holt vidék, Legato, Cserepek, Orfeusz és Eurydiké) bizonyítják kivételes filmrendezői tehetségét. Magasiskola című filmjét a cannes-i filmfesztivál zsűrije külön-díjjal tüntette ki. Az ő fordításában ismerhettük meg Renato Mny A film formanyelve és a neves filmrendező, Carlo Lizzani Az olasz film története című művét. Tanított a római filmfőiskolán, a legutóbbi években pedig Indiában vezetett mesterkurzusokat. A kötet föleleveníti e gazdag életpálya kevésbé fontosnak látszó, mégis meghatározó eseményeit éppúgy, mint a nyilvánosság előtt lezajlott történéseit. Érdekes kordokumentumokat (műhelyvitákról készült feljegyzéseket, barátok, alkotótársak - Huszárik Zoltán, Szőllősy András és mások - leveleit, fényképeket, rajzokat stb.) tartalmazó különös életrajz

A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig

A hadtörténelmi kutatások egyértelműen igazolták, hogy az elmúlt háborúk tapasztalatait a későbbi korok katonai vezetői is haszonnal tanulmányozhatják. Különösen vonatkozik e megállapítás a nagy Honvédő Háború hadműveleteiből, nevezetesen a jelentős bekerítő (hadászati) hadműveletekből levont tanulságokra. A szerző célja, hogy a szovjet hadsereg által lefolytatott legnagyobb arányú hadműveletek (többek között a sztálingrádi, a korszuny-sevcsenkovszkiji, a vityebszki, a lvov-sandomierzi, a iasi-kisinyovi, a kelet-poroszországi stb.) elemzésével, bemutatásával bizonyítsa a fenti tétel helyességét. Bizonyítsa azt, hogy e bekerítő hadműveletek (harcok) sok szervezési és végrehajtási tapasztalata ma is helytálló, természetesen végzetes hiba lenne ezeket szolgai módon alkalmazni, nem törődve azzal, hogy a körülmények azóta jelentősen megváltoztak. A hadműveletek (harcok) elemzései felölelik az említett bekerítő hadműveletek formáit, méreteit, az elhatározások meghozatalát, a bekerítés megtervezését, a csapatok hadműveleti felépítését stb