/Egy könyv mindenkinek, akit megpróbált az élet./ _Tartalom:_ E könyv szerzőjének, Kushner rabbinak a kisfiáról néhány évesen kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg, nem fogja túlélni a serdülőkort. Hiába minden ima és böjt, az elkerülhetetlen véggel szembe kellett nézniük. Miért pont én? Mit vétettem? -- vetődik fel az emberben, ha tragikus helyzetbe kerül. Hogy lehet ilyenkor az Istent jóságosnak és nagyhatalmúnak tartani, egyáltalán hinni benne? Kushner rabbi gyermeke halálakor határozta el, hogy leírja gondolatait, hogy másoknak is segítsen ezzel. Könyvét 15 nyelvre fordították le, milliók tapasztalhatták -- felekezettől függetlenül -- szavai gyógyító, hitet adó erejét.

Formerly from the Collection of Monsieur and Madame Riahi - New York Thursday, 2 November 2000

Eckhart Tolle bölcsességét ezúttal elegáns, szemet gyönyörködtető kártyák formájában kapjuk kézbe. A lapokon olvasható szövegek elősegítik a napi meditációt, témáik egytől-egyig a jelen pillanatra nyíló kapuk. Csodálatos üzenetük a gondolkodás fölé emel, békévé oldja a szenvedést, és átláthatóvá teszi az emberi kapcsolatokat. Milyen változást eredményez mindez? Örömet és teljességet hoz akár most, azonnal, amit aztán megoszthatunk másokkal, kiterjeszthetjük a munkánkban, az otthonunkban, s mindezzel a világ jobbításához is hozzájárulunk. Akik rendszeresen használják a kártyát, azt állítják, egészen megváltoztatja az embert. Húzzunk egy lapot váratlan helyzetekben vagy kezdjük azzal a napjainkat, hogy megnyílunk egy kártya csodálatos üzenetének! Még jobb, ha kitesszük a lapot az asztalunkra, a meditációs doboz erre kiképzett keretébe, mert így egész nap hathat ránk felséges energiája, ami segíti a mondanivaló befogadását és gyakorlati megvalósítását. A kártyák szépek, hasznosak, és a doboz is a legjobb minőségű. Kiváló ajándék bárkinek, aki lelki támaszt keres, vagy csak bölcs dolgokat szeretne tanulni. 

Jóllehet a "szocreál" fogalmának tisztázása évtizedek óta viták tárgya, napjainkban is több meghatározása él párhuzamosan. A kötet két művészettörténész szerzője az 1948-as fordulattól az 1950-es évek végéig tartó periódusra, ezen belül a Rákosi korszakra összpontosít. Ebben az időszakban érvényesülnek a magyarországi művészetben az "új korszak" jellegzetességei: a politika legfelsőbb szintjein megfogalmazott és általános érvényűvé tett stiláris, tematikai irányelvek, amelyeket folyamatosan számon kértek a művészektől, valamint a személyi kultusz, a munkás osztály forradalmi harcainak előtérbe helyezése, a politikai és párt propaganda dominanciája, és mindenek előtt a szovjet példák kritikátlan követése. Az építészetben a klasszicizmus volt a hivatalos körök által ajánlott "mintakészlet", ezért az építészeket a modernista jegyek továbbélése miatt érte bírálat. Ugyanekkor a festők és szobrászok heroikus küzdelmet vívtak, hogy megleljék a programoknak megfelelő kifejezési formát. Ám összességében a művészet szocreál "kísérlete", a doktriner elvek kiforratlansága ellenére, vagy éppen azért, nemegyszer valódi képzőművészeti értékeket is felvillantott.