Wise Women: A Celebration of Their Insights, Courage, and Beauty

A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lyceum, mely a reformatio korszakában megalapitott szükebb keretű iskolából keletkezvén idő folytában az egyház és élet nagyobbodó igényeinek valamint a tudomány és köznevelés követelményeinek megfelelően fokozatosan fejlődött, nem egyszer állott a bukás szélén, hol anyagi erejének megfogytával belső fejlődését is tespedés és zsibbadtság veszélyezteté; de mindannyiszor példásan beteljesült rajta ez a közmondás: "A mikor legnagyobb a veszély, akkor van legközelebb az isteni segedelem, és alig sejtett módon ragadtatott ki a válságból s vehetett ujabb örvendetes lendületet. Ily válságokkal állott szemben különösen 1744-, 1760-, 1811-, 1817-, 1839-, 1850-ben és utoljára az 1883-ik évben. Ezekben az években akadtak szerencséjére oly nagylelkű pártfogói, kik annak czéljaira hozott áldozataik és tetemes alapitványaik által ezen intézet további fennállását biztosították, sőt ennek nagyobbszerű kifejlődését tették lehetővé. Kivált az utólag említett évben, midőn a lyceum az országos középtanodai törvény nagyobb igényeinek önerejéből továbbá megfelelni nem lett volna képes, a dicső emlékezetű pártfogó néhai Jóny Tivadar végrendelete által oly nagyszerű hagyomány örökösévé tétetett, hogy immár amaz országos törvény valamint az egyetemes evang. egyház által 1884-ben magalapitott tantervezet minden követelményeinek önerejéből képes megfelelni és sérthetetlenül tarthatja fenn továbbra is önkormányzati jogát (autonomiáját.)

A modern pápák történetének kezdetét, az általam nagyon kedvelt XIII. Leó jelzi és jelenti. Apostoli lendülete kitartott XXIII. Jánosig. Aztán jött két csoda, akik még inkább fel akarták gyorsítani ezt a változást: VI. Pál és II. János Pál pápa. Őutána érkezett a "csodák csodája" II. János Pál pápa személyében. Ő valóban kikötötte két pillérhez az egyház hánykolódó hajóját: az Oltáriszentséghez és a Szűzanyához.
A világosság a természet feletti fény öt titkát nyilvánosságra hozó Rózsafüzér enciklika, valamint a 2003. Nagycsütörtök este, az Eucharisztia krisztusi alapításának ünnepén kiadott Oltáriszentségről szóló körlevél világos és egyértelmű jövőképet rajzol. A Szentatya legutolsó két enciklikájára odafigyelve, kiderül, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a katarzis, a montforti Grignon Szent Lajos által írásban dokumentálódó "Mária dicsőséges uralmának korszaka". Hajrá és ébredő magyarok!
2003. Pünkösd vasárnap

A kiotói Aranytemplom 1950-ben porig égett, akárcsak Artemisz temploma Ephezoszban - a hagyomány szerint - Nagy Sándor születésének éjszakáján. Ephezoszi Hérosztratosz azt vallotta a kínvallatáskor, hogy nevét akarta híressé tenni a tett által, és hiába volt az ítélet, hogy többé senki sem mondja ki, neve mégis fönnmaradt. Olyannyira keleti szellemű e történet, hogy akár Hérosztratosz reinkarnációjának is tarthatjuk a zen papnövendéket, a Szarvaskert kolostorának lakóját, aki a háború után öt esztendővel Kiotó szépséges templomát gyújtotta fel. Az ő alakját Misima Jukió regénye őrzi meg - az író a gátlások és zsarnoki vágyak között hánykódó Mizogucsi tettének indítékait kutatja a zen-kolostor szertartásos hétköznapjaiban. Misimával igazságtalan a világ: sok remekmívű regény, elbeszélés és dráma megírása után, befejezve a Termékenység tengere című tetralógiáját, ő önmagát "gyújtotta föl": szeppukut követett el 1970-ben, s e tette révén sokkal többen tudnak róla, mint ahányan műveit olvassák...