Homokba temetett városok

Jóllehet a "szocreál" fogalmának tisztázása évtizedek óta viták tárgya, napjainkban is több meghatározása él párhuzamosan. A kötet két művészettörténész szerzője az 1948-as fordulattól az 1950-es évek végéig tartó periódusra, ezen belül a Rákosi korszakra összpontosít. Ebben az időszakban érvényesülnek a magyarországi művészetben az "új korszak" jellegzetességei: a politika legfelsőbb szintjein megfogalmazott és általános érvényűvé tett stiláris, tematikai irányelvek, amelyeket folyamatosan számon kértek a művészektől, valamint a személyi kultusz, a munkás osztály forradalmi harcainak előtérbe helyezése, a politikai és párt propaganda dominanciája, és mindenek előtt a szovjet példák kritikátlan követése. Az építészetben a klasszicizmus volt a hivatalos körök által ajánlott "mintakészlet", ezért az építészeket a modernista jegyek továbbélése miatt érte bírálat. Ugyanekkor a festők és szobrászok heroikus küzdelmet vívtak, hogy megleljék a programoknak megfelelő kifejezési formát. Ám összességében a művészet szocreál "kísérlete", a doktriner elvek kiforratlansága ellenére, vagy éppen azért, nemegyszer valódi képzőművészeti értékeket is felvillantott.

A sorozat többi kötetéhez hasonlóan az album kitűnő reprodukcióit a szerző a firenzei Scala képarchívumának anyagából válogatta. A 20.-ik századi művészetet mutatja be, amely 1907-ben született meg, amikor Pablo Picasso megfestette az avignoni kisasszonyokat. Műve egyidejűleg szakított a múlttal, és jelölte ki a művészet fejlődésének legfontosabb útját. A kubizmus, az expresszionizmus  az absztrakt művészet és a dadaizmus szélesre tárta a kaput az új kifejezési lehetőségek előtt! Az 1940-es években Párizs elveszítette meghatározó szerepét a művészeti életben, az új központ New York lett!

A 15 tanulmányt tartalmazó kötet bemutatja a kor, a 19-20. század fordulójának kevéssé ismert építészeit, akiknek viszont számos jelentős épületet köszönhetünk elsősorban Budapesten, de más városokban is. A szerzők a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett fiatal művészettörténészek, akik levéltári és szakirodalmi források alapján 14 tanulmányban feldolgoztak mintegy 17 életművet, köztük Linzbauer István, Baumhorn Lipót, Bőhm Henrik, Hegedűs Ármin és mások munkásságát.

Az Országos Közegészségügyi Intézet Dezinfekciós Osztálya első ízben adja ki a sterilizálás témakörét magában foglaló kiadványát, mely a 32/1980. (Eü. K. 24) Eü. M. számú utasítás végrehajtásának kötelező szakmai irányelveként, módszertani útmutatójaként jelenik meg. A kiadvány elsősorban a fekvő- és járóbetegellátó intézményekben sterilizálást végző szakemberek részére kíván részletes szakmai módszertani előírásokat adni, de előírásokat tartalmaz a sterilizálási tevékenység felügyeletével és hatósági ellenőrzésével foglalkozó szakemberek számára is. A kiadványban szereplő anyagnormák, a sterilizálási technológiában alkalmazásra előírt csomagolóanyagok, eszközök, berendezések adatai pedig azon gazdasági, műszaki szakemberek részére nyújt tájékoztatást, akik a sterilizálás tervezésével, beruházásával, fejlesztésével, műszaki ellenőrzésével és a gazdasági-műszaki feltételek megteremtésével foglalkoznak. Ezeken kívül a Tájékoztató a sterilizáló tanfolyamok ismeretanyagául is szolgál, így mind a tanfolyamok előadói, mind hallgatói részére kötelező tananyagként is szerepel. A Tájékoztató nem vonatkozik a gyógyszergyártással, gyógyszerkészítéssel, illetve a gyógyszeranyagok és készítményeik sterilizálására, mert ezeket a gyógyszertárakban (kórházi és közforgalmú), gyógyszerkészítő (galenusi) laboratóriumokban az érvényben levő Magyar Gyógyszerkönyvben, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet határozataiban, intézkedéseiben rögzítettek szerint kell csíramentesíteni. Jelen Tájékoztatóban tárgyalt sterilizálás speciális, nagy felelősséggel járó, sokoldalú szakismereteket igénylő feladatainak ellátása csak akkor válik a betegellátó intézmények gyakorlatává, ha jelen kiadvány eljut mindazokhoz, akik közvetlenül vagy közvetve ezzel a témakörrel foglalkoznak. Jelen Tájékoztató a fertőtlenítés és a sterilizálás témakörében megjelenő kiadványsorozat ül. kötete, melynek témája kizárólag a betegellátó intézmények sterilizáló tevékenységének szabályozása, egységesítése'. Az 1977-ben megjelent I. kötet „Tájékoztató a fertőtlenítőszerekről és a fertőtlenítésről" címmel a járványügyi gyakorlatban, az otthon ápolt fertőző betegek környezetében alkalmazható fertőtlenítő eljárásokat tartalmazza.