Keresés

„A pszichoterápia szempontjából négy kiemelkedő bizonyosság létezik: a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlensége; a szabadság, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magánya; és végül az a tény, hogy az életnek nincs egyértelműen meghatározható értelme. Bármennyire kegyetlennek tűnjék is ez a négy bizonyosság, mindegyikben megbújik a remény és a megváltás csírája.
Ez a tíz pszichoterápiás történet reményeim szerint azt bizonyítja, hogy igenis szembenézhetünk a lét igazságaival, és erejüket felhasználhatjuk a személyes gyarapodás és az alapvető jellemváltozások érdekében."

Az engedetlen világbotrányt kivívó szerzője mélyen megindító visszaemlékezésben meséli el sorsának alakulását, kislány korának szenvedéseitől az állig felfegyverzett testőrök között töltött nyugati életéig.
A hitetlen egy politikai szupersztár története, egyben egy nagyon is tipikus modern kori női sors. Hirsi Ali kislány korát szigorú muzulmán családban, zsarnokok uralta országokban töltötte. Húszas évei elején megszökött az erőszakkal rá kényszerített házasság elől, és politikai menedékjogot kért Hollandiában, ahol parlamenti képviselő lett, és harcolt a muzulmán asszonyok jogaiért, ami miatt apja megtagadta, mi több, merényletek célpontja lett... Hirsi Ali története arról szól, hogyan lett az engedelmes kislányból szókimondó, harcos, modern nő. Visszaemlékezései nem is lehetnének időszerűbbek, mint ma, amikor Kelet és Nyugat egyre távolabb sodródik egymástól.

A "Labirintus" a Letelier-gyilkosság nyomozásának története. A politikai újságíró Taylor Branch és szerzőtársa Eugene M. Propper washingtoni államügyész-helyettes, a vizsgálat vezetője páratlanul izgalmas könyvben számolnak be az igazságszolgáltatás és az államilag irányított terrorizmus küzdelméről. Találkozunk olyan rendőrtisztviselőkkel, akik saját informátoraikkal hadakoznak, terroristákkal, akik társaik árulásától rettegnek, a bürokrácia hálójában vergődő ügyészekkel, családjukat óvó gyilkosokkal. S közben új, érdekes képet kapunk a politikai terrorizmus természetrajzáról és az amerikai jogszolgáltatás számunkra alig ismert világáról.

Két dologra lesz szükségünk, ha látványos keveréssel, kártyatrükkökkel szeretnénk elkápráztatni a közönségünket: egy csomag kártyára és erre a könyvre.
A kötetből könnyen értelmezhető illusztrációk és részletes leírások segítségével tanulhatunk meg 52 kártyajátékot, 52 technikát és 52 trükköt. Megismerkedhetünk játékváltozatokkal, nyerő tippekkel, továbbá lenyűgöző keverési, emelési és osztási technikákkal.
A szerző egyszerű, hatásos bűvészmutatványok rejtelmeibe vezet be minket9 melyekkel elszórakoztathatjuk társaságunkat.

„Sokféle mánia létezik - például megalománia, cezarománia, monománia -, én kártyamániás lettem! Biztos vagyok benne, ha kézbe veszik ezt a könyvet, önök is szavatoltan lapfüggők lesznek! Mert ne feledjük: a játék a boldogság egyik legfontosabb forrása a szerelem után!"

Ungár Anikó

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

A kiadvány több mint ezerhatszáz receptet tartalmaz, az édességek minden nemébõl és fajából bõséges választékot kínálva fel az olvasónak. A kötet három nagy fejezetbõl áll: a házi cukrászkodással foglalkozó részbõl, illetve a tészták és befõzések könyvébõl.

Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül. Egy ügyefogyott, dadogós fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, de morcos szakács, és az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagyanyja - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és az arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt élete, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve.

Négy érdekes kitalált szereplő sajtot keresnek az útvesztőben. Váratlan helyzetekkel való szembesülés, sikerek és kudarcok kísérik őket. A sajt itt mindannak a metaforája, ami az életben célunk lehet: kapcsolat, siker, pénz, elismerés, lelki béke. Elképzelésünk arról, hogy célunk elérésével, görcsös ragaszkodásunkkal megóvhatjuk magunkat a kudarctól, téves. Az elvesztéstől való félelmeink azok, melyek meggátolnak a továbbhaladásban, az új örömforrások megtalálásában. Ha van elég hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - még ha nem pontosan a keresett is, de mindenképpen olyan -, mely mögött a helyes út vár ránk.

A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn – a lábainál. (Lába válogatja.)

A nagy sikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott… (nővé).

„Egyszerű betűk, betűk a plafonon, a fekete háttér előtt lassan kúszó fehér betűk. A soros szívroham után kezdtek megjelenni éjszakánként. Össze tudtam fűzni ezeket a betűket a plafonon, szavakat, mondatokat alkotni belőlük. Reggelre csak annyi maradt, hogy belevéssem őket a számítógép memóriájába." Részlet González Gallego regényéből.
Az író spanyol nemzetiségű, önéletrajzi regényét oroszul írta. A Szovjetunióban született és élt a 20. század utolsó három évtizedében. Nagyapja a Spanyol Kommunista Párt főtitkára volt, akit Franco diktatúrája emigrációba kényszerített. Moszkvában tanuló leánya a Kreml kórházában ikreket szült a 60-as években. Az apa egy venezuelai diák, aki azonban hamarosan nyomtalanul eltűnt. Az ikrek közül az egyik tíz nappal a szülés után meghalt, a másikról kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben, cerebrális paralízisben szenved. Politikai okok miatt a nagypapának és leányának azt hazudták, hogy az ikrek halottak. Az életben maradt csecsemőt, Rubént különböző kórházakban ápolták, mint árvát, majd orosz menhelyeken élt. Gallego lábai és a jobb keze béna, a bal kezén is csak két ujját tudja használni. Tizennyolc éves korában, mivel állapota reménytelen volt, úgynevezett elfekvőbe szállították. Mint akkoriban mindenkit, aki hasonló helyzetben volt. Az elfekvő a biztos halált jelentette. A kórtermeket nem fűtötték, az étkezés szegényes volt. Azok, akik idekerültek, terhet jelentettek az államnak. Gallegónak azonban szerencséje volt. Egy orosz rendező dokumentumfilmet készített róla és véletlenül rábukkant az anyjára, aki azonnal magához vette. Ekkor Gallego már harminchárom éves volt. Madridban megírta szovjet kálváriája történetét. Bal kezének két használható ujjával, számítógépen. Ezzel akart emléket állítani társainak. Könyvében nem panaszkodik és nem vár együttérzést.