Keresés

Tartalom

I. kötet - A kezdetektől 1526-ig
Előszó	5
Magyarország a honfoglalás előtt	13
A magyar nép őstörténete és megtelepedése a Kárpát-medencében	53
Az Árpádok királysága, 1000-1301	79
A középkori magyar állam virágzása és bukása, 1301-1526	188
A rövidítések jegyzéke	351
A térképek jegyzéke	352
Hibajegyzék	353
II. kötet - 1526-1848
A három részre szakadt ország és a török kiűzése. 1526-1698	361
A Rákóczi-szabadságharc és a Habsburg-abszolutizmus kifejlődése. 1699-1789	522
A kabineti abszolutizmus és a reformmozgalmak kora. 1790-1848	600
A rövidítések jegyzéke	669
A térképek jegyzéke	670
Hibajegyzék	671
III. kötet - 1848-1944
Polgári forradalom és szabadságharc. 1848-1849	677
Az önkényuralom kora. 1850-1867	703
Az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka. 1868-1918	743
A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság. 1918-1919	842
Az ellenforradalmi rendszer időszaka. 1919-1944	864
A rövidítések jegyzéke	1001
A térképek jegyzéke	1003
IV. kötet - 1944-1970
A népi demokratikus forradalom és a szocializmus építése. 1944-1970	1013
Függelék
Magyarország államfői	1141
Erdélyi fejedelmek	1142
Nádorok	1142
Erdélyi vajdák	1144
Udvarispánok, országbírák	1145
Erdélyi főkormányzók (gubernátorok)	1147
Miniszterelnökök	1147
Esztergomi érsekek, érsekségi kormányzók	1148
Mutatók
Személynévmutató	1149
Helynévmutató	1217
Térképjegzék	1258
A rövidítések jegyzéke	1258

Most Kozocsa Sándor újabb fölfedezésekkel örvendezteti meg a Krúdy-rajongókat. Több regényt és elbeszélést gyűjtött össze: A Régi és új emberek, A helyettes halott, a Szarvasgomba-emberek, A költő és a leányzó, A csillag, aki jár és az Álarcos hölgy című írásokat. Az 1911 és 1930 között született, eddig kallódó művek az anekdotázó romantika és bizarr mese, a színes történelmi körkép és legenda, a századfordulós szerelmi idill és a világ maró gúnnyal ábrázolt dzsentrivilág mesteri ötvözetei. Mesélőkedve leleményessége, finom iróniája és furcsa alakokat teremtő képzelete friss és megragadó ezekben a véletlen folytán életműve perifériájára került kisregényekben is.

Történeti kronológiánk a történeti érdeklődésű szélesebb olvasóközönséghez szól. Segédeszköz szeretne lenni oktatók, tanárok, diákok számára, de igyekszik eligazítani a kutatót, a szakembert is. Jellegénél fogva főként eseménytörténetet nyújt, és mindazokat szolgálni akarja, akik tudományos szinten tájékozódni óhajtanak az egyetemes és a hazai történelem lényeges eseményeiben és kíváncsiak a fejlődés mozzanatainak pontos időpontjára.
Módszerében a könyv a történettudomány egyik legrégibb és legsajátosabb vonását követi: az események kronológiai, időrendi sorrendjének rekonstrukcióját. Így folytatni szeretné azokat a hagyományokat, amelyeket történész elődeink végeztek az ókori kelet kronológiai tábláinak összeállításától a modern időrendi művek megalkotásáig. Munkánk összeállítását nemcsak egy romániai magyar nyelvű egyetemes történelmi összefoglaló hiánya indokolja. A világviszonylatban megjelenő általános vagy szakosított szintézisekben a történeti folyamatok értékelő bemutatásakor egészen háttérbe szorulnak a pontos adatok és az időrendi szempontok, elhalványul a tér és az idő. Ezeknek pótlására az utolsó lapokon időrendi táblákat mellékelnek. Munkánkban tehát a legfontosabb, legszükségesebb, leglényegesebb történeti adatokat foglaltuk időrendbe, hogy az emberiség fejlődésének a gerincét rekonstruáljuk. Ezen túlmenően arra törekedtünk, hogy az adatok, események ne elszigetelten jelentkezzenek, hanem szervesen a történeti folyamatba ágyazva. Nemcsak politikai jelzőköveket akartunk felállítani, hanem igyekeztünk felvázolni a társadalmi, a gazdasági, a művelődési, a vallási élet eseményeit, továbbá a technika, a tudomány és a művészet fejlődését, hogy az egyes adatok tükrözzék mindazt, amit e területeken az emberiség megvalósított. Törekvésünk az volt, hogy az egyetemes történelem gazdag és bonyolult világából a leglényegesebb anyagot vegyük be. A kötött terjedelem azonban gyakran arra kényszerített, hogy egyes területek, népek története kimaradjon vagy szintetizáltan, csak a legfontosabb történelmi mérföldkövek megemlítésével szerepeljen. Érvényesítettük a jelenkori történettudomány alapvető szempontját, hogy egyetemes történet címén ne Európa történetét nyújtsuk, hanem a legrégibb koroktól kezdve egészen napjainkig szerepeljen valamennyi földrész, természetesen a maga hozzájárulása arányában.
Mivel elsődleges célunk az volt, hogy az adatok útvesztőjében eligazítást, tájékoztatást nyújtsunk, történeti adatainkat jól átgondolt rendszerbe kellett foglalnunk. Könyvünk szerkezete mindenekelőtt a történelmi materializmus korszak-beosztását követi, míg akkor is, ha a szerzők tudják, hogy a megadott periódusokba nem mindig illeszthető bele az egyes országok, sőt kontinensek történetének sajátos alakulása. Az időrend mellett az adatokat összefüggő földrajzi egységbe helyeztük el.

"Egy -nagy ismeretlen Úr vendégeként- (Kosztolányi), a földi szenvedést megtapasztalva Kertész Imre szinte nem evilági, és mégis valamennyiőnknek ismerős perspektívából számol be mindarról, ami megesett vele. Talán ez a szabadság: a személyes, neki kiosztott életben nem végzetszerűséget látni, hanem különös próbatételt, amely lehetőséget nyújt a döntésre. Arra, hogy az -érinthetetlen- mag, a legszemélyesebb titok keresése során elmerészkedjen odáig, hogy akár el is veszítse ezt az ént. Mi a szabadság? Olyasvalami, amiben elválaszthatatlan a teljes idegenség és a tökéletes beteljesülés. Kertész Imrétől ezt tanultam. A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen."
Földényi F. László

Mi a magyar őstörténet és kutatási területe	3
Miért késett oly sokáig az igazi magyar őstörténet kidolgozása	4
A II. világháború után nyugatra ment magyar tudósok érdeme	15
A hazai konzervatív nyelvészek heves támadása	32
A magyarságtudomány hazai művelőinek új frontja	41
Mérlegelések	51
Irodalmi utalások	53

Krúdy Gyula több mint egy évtizedig lakott a Margitszigeten. Az 1920-as években számos írásában örökítette meg a sziget múltját és jelenét. Portrékat rajzolt a valaha itt élőkről, Szent Margittól Arany Jánosig. Megtudhatjuk, milyen volt az élet az egykor árnyas fák alatt, amikor még omnibusz járt ki a szigetre, amikor a gavallérok titkon párbajt vívtak egy-egy hölgy miatt, amikor minden évben pünkösdi királynőt választottak a tavasszal idesereglő ifjú lányok közül. Aki végigolvassa ezt a gazdagon illusztrált kötetet, különös időutazáson vehet részt, a harmadik évezredből visszaröppen az elmúlt századokba. Krúdynak a Margitszigetről szóló írásai még soha nem jelentek meg kötetbe sorolva.

Ez a könyv alaptételként fogadja el azt a vélekedést, hogy materiális és spirituális lények vagyunk, és mindkét síkon párhuzamosan létezünk. A látható, materiális világban testtel rendelkezünk; ugyanakkor spirituális természetünkből adódóan lelki és szellemi, illetve mentális szinteken is megjelenünk, döntünk és alkotunk. 

A kötet címe jól kifejezi a nyolc tanulmány közös témáját: szocializmus, kapitalizmus, demokrácia, rendszerváltás. A történelem menete feszíti ki azt az ívet, amelyben az írások elrendeződnek. A kiindulópont a „klasszikus", a reformok előtti szocialista rendszer (1. tanulmány). Ezután következnek a szocialista rendszeren belül maradó reformokkal foglalkozó fejtegetések (2. és 3. tanulmány). A kötet második felének témája a rendszerváltás (4-7. tanulmány). A szerző azokat a tanulmányait gyűjtötte össze, amelyekben a nagy rendszerek, a politikai-kormányzati formák és a rendszerváltás elméletéhez próbált hozzájárulni. Bár a maga által feltett kérdésekre igyekszik válaszolni, tulajdonképpen fontosabbnak tekinthetők maguk a kérdések, mint a feleletek. Mi a szocializmus? Mi a kapitalizmus? Mi a demokrácia? Ha egy országot egy adott pillanatban tanulmányozunk, hogyan tudjuk eldönteni, hogy a benne működő intézmények milyen más országokkal rokonítják? Hogyan viszonyul a retorika vagy az ideológia a valósághoz? Mi az, ami egy ország adott működési jellegzetességei közül rendszerspecifikus, és mi az, amivel bármelyik rendszerben találkozhatunk? Valamennyi tanulmányt egyöntetű tudományos metodika jellemez. Közös jellegzetességeik: 1. a „rendszerszemlélet", a rendszerparadigma, 2. a pozitív és a normatív megközelítés szigorú szétválasztása és 3. az interdiszciplináris módszertan. A szerző szeretné, ha a kötetet nemcsak közgazdászok vennék kézbe, hanem a politikatudomány, a szociológia, a jelenkorral és a közelmúlttal foglalkozó történészek is, és felkeltené nemcsak a kutatóknak és a hivatásos elemzőknek, hanem a közélet és a történelem iránt érdeklődő értelmiség szélesebb körének érdeklődését is.

Az ​útleírás vallomás: tájakról és országokról, emberekről és népekről. A jó útleíró nem húzódik meg a háttérben, hanem céltudatosan vezeti az olvasót, és olykor éppen a látottak és hallottak száraz felsorolásával „üzen”. Az idő múlásától veretessé vált alkotások akkor válnak igazán történelmi és irodalmi csemegévé, ha az utókor kutatójának sikerül az önmagukban olykor látszólag ösztövér, ám a maguk együttesében gazdag anyagot összegyűjtenie – és ez a kötet erről tanúskodik. Mi, olvasók pedig a régi útleírások nehézkes és mégis oly vonzóan lassú sodrának, olykor szárnyaló romantikájának átadva magunkat, felfedezhetjük beleérző készségünket, megmártózhatunk saját régmúltunk és múltunk gyarlóságaiban és szépségeiben – ezúttal a cári Oroszország évszázadokkal ezelőtt útra kelt, hazánkban járt fiainak sokáig porosodásra ítélt – nyomtatásban nem is mindig napvilágot látott – feljegyzései jóvoltából. Akad közöttük fél évezred előtti egyházi személy, ifjú diplomata, kolduló zarándok, katona, udvaronc, tudós, utazásban kedvét lelő herceg.
Ami ezeket a szerzőket egybefűzi, az egyrészt a közös téma, vagyis a régi Magyarország – gazdagságával és szegénységével, pompájával és nyomorúságával, szabadságával és elnyomottságával –, másrészt az a tény, hogy szinte kivétel nélkül megragadták a lehetőséget: mert amit saját országukra elmondva a cári cenzor veres plajbásza kérlelhetetlenül keresztülhúzott volna, azt bántatlanul ország-világ elé tárhatták Magyarországra vonatkoztatva. Mindez csak még izgalmasabbá teszi az orosz közvéleménynek szánt Hungária-képet.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben! A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten. Te pedig, mennyei seregek Vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.