Krúdy Gyula - Szigeti séták

Mihályi Gábor személyes sorsán keresztül idézi föl a huszadik századi magyar baloldal történetét -- különös tekintettel a két apára, Mihályi Ödön költőre, valamint nevelőapjára, Horváth Zoltánra, a magyar szociáldemokrácia meghatározó alakjára. Úgy állít emléket e két kiváló férfiúnak, hogy közben megelevenedik a korszak is, amelyben és ahogyan élniük adatott.

A huszonhat éves Maya ősei Harlekinek voltak, elszánt harcosok, akik életüket az Utazók védelmezésének szentelték. Gabriel és Michael Corrigan Utazó apjuktól örökölték a világok közti utazás képességét, ezért a totális hatalomra törő, zsoldosokból álló, az Utazókra vadászó, félelmetes Tabula üldözőbe veszi őket. Maya, bár egy ideig ellenáll, végül az ősi kötelességnek engedelmeskedve felveszi a Harlekin gyűlölt szerepét: Kaliforniába utazik, hogy segítsen a testvéreken. Végzetes összecsapás előtt áll, amely felfedi a történelem legtitkosabb oldalát, és feltárulhat előttünk egy minkkel párhuzamos világ.

Fújdogál a szél, én, te, mindenki a találkozások városában, de ők most versben és prózában. Néha még csöndesen, mesterfogásokról sutyorogva, máskor meg végigsüvöltve ismeretlen sikátorokon.
Csak semmi parnasszus. A pincéből érkeznek az irodalomba, hiszen az újabb hangok öblösödésének tér és visszhang kell. A kazamaták boltozatát már elérték, és nem állnak, nem állhatnak meg a gádorban. Ez a nyolc, még érettségi előtt álló, vagy alighogy egyetemista ifjonc lement, mert fel akar jönni. Jóllehet nem sütkérezhetnek, az is igaz: ezeknek a gyíkoknak nem kell fedezék.
Közös megjelenésük nem véletlen, ám mindenképpen váratlan lépés. Önképzőkörből pályakezdés - volt már, legyen is ilyen, de majdhogynem suttyomban? Nyitottság és fegyelmezettség, ösztönös és tudatos újat és máshogy mondás, és persze megkérdőjelezhetetlen tehetség érdeme, hogy az együttes sakk után tovább küzdjenek az olvasók kegyeiért, és bemattolják magukat az irodalomba.