Az anekdota egyes nevezetesebb személyekhez fűződő, valós, vagy költött, többnyire humoros, de mindig jellemző, olykor érzelmes hangulatú rövid történet. Az anekdota szó eredeti görög jelentése: „kiadatlan", tehát nyilvánosságra nem került, szájról-szájra terjedő elbeszélés. Mint a népmese, népdal, anekdota is bővül, színesedik minden elmondással, mert az elbeszélő beleszövi saját élményvilágát. Ezért szeretik hallgatni, mondani az anekdotát.
Az anekdota ritkán kerül feljegyzésre, de leírva is megtartja színességét, hatóerejét, hiszen ismert személyről szól - bizalmasan. Nem pletyka, hanem titkos eseményekről szól, hanem az átlagtól eltérő emberek nagyszerűségéről, emberi gyengeségéről, kedvességéről, esetlenségéről - egyszóval emberről, ugyanolyanról, ml vagyunk. Ha valaki szereti hallgatni és mondani az anekdotát, az nem pletykaéhes, nem „intimpista" - hanem szereti és becsüli az embereket. Történeteket-anekdotákat gyűjtöttem össze orvosprofesszorokról és ezúton nyújtom át őket. Zoltán János

A szerző Csinszka életének Ady Endre halálát követő időszakát mutatja be: ezt a korábban elhanyagolt, ám annál érdekesebb és művekben gazdag periódust. Lapjain megelevenednek a múzsa szerelmei, Babits Mihály és Márffy Ödön, valamint az Ady-per is.

Voltaképpen mik a bolsevikok? 5
"Metropol-szálló" 14
Noé bárkája 25
Törvényt ülnek a bolsevikok felett 34
A kormányzói palotában 43
Az éjszaka árnyai 59
A szinház tetején 74
Messiási idők 85
A végső győzelem előtt 94
Az új fegyelem 105
Ryskov elvtárs és Izmailova elvtársnő 114
Kaviár és pezsgő 126
Szolgák 135
Hív a Kreml 149
Itt a biztos! 160
Porcellánfigurák 171
Misa, az ezermester, megint felülkerekedik 182
Az "alkotmányozó gyűlés" 191
Találkozás az apával 206
A nagy illúzió 219
Szökés 228
Üzött vad 238
Beszélgetés az éjszakában 250
Bosszúállás sok nemzedékért 261
Mardoszó kétségek 273
Kidől a sorból 285
Moszkva 291
Vászonéhség 299
Az apai szeretet kegyelme 309
A pusztában 315
Két fecske 325
Marek elvtárs birodalma 333
Pétervári hölgyek 348
A határon át 353

Egy főorvos „másodállásban”, zenei újságíróként került 1993-ban Salzburgba, ahol a nyári Ünnepi Játékok izgalmas reformidőszakába csöppent bele. Az azóta eltelt több mint 25 év alatt Salzburg a zenei világ csodált központja lett. A modern művészetek is megtalálták itt helyüket, és az évszázadok mestereinek, nem utolsósorban természetesen Mozartnak köszönhetően a zenekedvelők Mekkájává vált. Immár több mint negyedévszázados anyag gyűlt össze azokból a tudósításokból és riportokból, melyeket Dr. Székely György a nyári és pünkösdi fesztiválon, valamint a Mozart Héten készített. Egy orvos-zenész szemüvegén át követhetjük végig a salzburgi zenei rendezvényeken érvényesülő trendeket, újításokat. Bepillanthatunk az ünnepelt vagy éppen kevésbé sikeres, olykor akár botrányos, de mindenképpen figyelmet érdemlő produkciók kulisszatitkaiba, közelebbről ismerhetjük meg korunk legnagyobb előadóművészeit, rendezőit. A könyv egyúttal zenetörténeti kalandozás is. Változatos interjúkon, beszámolókon keresztül élhetjük át a 2020-ban 100. születésnapját ünneplő fesztivál eddigi megannyi különleges művészeti eseményét.

Megindító, tragikus eset: egy jóravaló, okos kisfiút apja részegségében súlyosan bántalmaz, amelynek maradandó következményeit a fiú élethosszan cipeli...

Azt szoktuk mondani: Shakespere a világ legnagyobb drámaírója.
Hogy tudjuk ezt az állítást bebizonyítani?
Úgy, ha kimutatjuk, hogy mindabban, ami a drámai műfaj lényege, fölötte áll elődeinek és fölötte áll utódainak. 

A salzburgi Mirabell-kastély úrnőjének, Alt Saloménak, a "legszebb salzburgi polgárlány"-nak és Salzburg híres renaissance-fejedelmének, Raitenaui Wolf Dietrichnek halhatatlan szerelmi regénye elevenedik meg előttünk a kitűnő osztrák írónak ebben a nagysikerű könyvében. A Mirabell-kastély neve Alt Saloménak több, mint háromszáz esztendő távlatából állít jelképes emléket. Ebben a mágikus szóban benne cseng a csoda és a szépség: Wolf Dietrich életének Saloméban megvalósult álma, amely végül is a legkeserűbb emberi tragikumba merült alá.
A szépséges Alt Salome szívének, szerelmének, boldogságának és boldogtalanságának mélyen megrázó története, amelyen az asszonysors minden mélysége és magassága átviharzott, ma is épp oly közel áll hozzánk, mint amikor a Mirabell-kastély parkjának szegletesre nyírt sövényei és antik istenszobrai között előttünk már csak képekről ismert öltözetben gáláns párok hullámzottak fel-alá az ápolt, kavicsos utakon, hiszen az emberi érzések és szenvedélyek változhatatlanul örökkévalók. Az olvasó előtt életre kel a természet pazar bőkezűségével megáldott gyönyörű fekvésű város az Alpesek hegykoszorújában, zegzúgos utcáival, ódon házaival, égbenyúló templomtornyaival, esetlen, szürke várfalaival, amely keretül szolgál a nagyszabású történelmi regény valamikor pezsgővérű, érzőszívű alakjainak. Örökké időszerűvé mégis egy asszonyi szív határtalan szerelmének mélységesen emberi sorsa avatja.

1944 nyarán, a normandiai partraszállás után sok ezer fogságba esett német katona kerül a Nagy-Britannia területén gombamód szaporodó hadifogolytáborokba. A legveszedelmesebbnek tartott foglyok "fekete" minősítést kaptak, akik közül a kezelhetetleneket a 21-es táborba szállították. Ők az SS végsőkig küzdő emberei, akik inkább a halált választják, mint a megadást, és harcuknak csak a golyó vethet véget. De mit tehetnek azok, akik a sors kegyetlen fintoraként kerültek Hitler feltétlen hívei közé? Van-e számukra menekvés?
Miközben az egyik fanatikus tömeges kitörést szervez, és London dicsőséges lerohanását tervezi, Max Hartmann a menyasszonyának tett esküjéről álmodozik, akit alig ismer, és aki születendő gyermekének anyja. Vajon kihez marad hűséges? Hitlerhez, vagy a hazája lebombázott romjai közt hátrahagyott élethez?
A hófedte hegyek alatt, a 21-es fekete tábor poklában a gyanakvás és a félelem úgy kavarog, akár a hó a szüntelenül fúvó, jeges szélben. És mialatt a harmadik birodalom összeomlik, fogolytársai pedig brutális megtorlást terveznek, Max élete legkeményebb csatáját vívja - önmagával.
A 21-es fekete tábor cselekményét megrázó, valós események ihlették, és sokkoló végkifejletű története a franciaországi csatamezőkről abba a skóciai fogolytáborba kalauzolja el az olvasót, amely mind a mai napig áll és látogatható, a második világháborúban itt elkövetett szörnyű tettek mementójaként.

A kiotói Aranytemplom 1950-ben porig égett, akárcsak Artemisz temploma Ephezoszban - a hagyomány szerint - Nagy Sándor születésének éjszakáján. Ephezoszi Hérosztratosz azt vallotta a kínvallatáskor, hogy nevét akarta híressé tenni a tett által, és hiába volt az ítélet, hogy többé senki sem mondja ki, neve mégis fönnmaradt. Olyannyira keleti szellemű e történet, hogy akár Hérosztratosz reinkarnációjának is tarthatjuk a zen papnövendéket, a Szarvaskert kolostorának lakóját, aki a háború után öt esztendővel Kiotó szépséges templomát gyújtotta fel. Az ő alakját Misima Jukió regénye őrzi meg - az író a gátlások és zsarnoki vágyak között hánykódó Mizogucsi tettének indítékait kutatja a zen-kolostor szertartásos hétköznapjaiban. Misimával igazságtalan a világ: sok remekmívű regény, elbeszélés és dráma megírása után, befejezve a Termékenység tengere című tetralógiáját, ő önmagát "gyújtotta föl": szeppukut követett el 1970-ben, s e tette révén sokkal többen tudnak róla, mint ahányan műveit olvassák...

Formerly from the Collection of Monsieur and Madame Riahi - New York Thursday, 2 November 2000