Ismerjük meg a numizmatikát

Christopher Buehlman regénye egy csábítással és romlással teli világba hívja az olvasót, ahol a mennyben háború dúl, a földön pedig elszabadul a pokol...

1348-at írunk. Thomas, a kegyvesztett lovag rátalál egy fiatal lányra, aki magányosan él egy kihalt normann faluban. A fekete halál árvájaként és az ártatlanság hátborzongató megtestesítőjeként a lány elmondja Thomasnak, hogy a pestis csupán egy nagyobb kataklizma része. A bukott angyalok Lucifer vezetésével fellázadtak, hogy második háborút vezessenek a mennyország ellen, és az emberek világa is belekeveredett a viszályba.

Vajon csak félrebeszél, vagy az igaz hit vezeti? A lány azt állítja, hogy látta Isten angyalait. Hisz benne, hogy az álmaiban az igaz holtak beszélnek hozzá. És meggyőzi a hitetlen Thomast, hogy átkísérje őt az elfajzott vidéken, egészen Avignonba. Ott elmondja Thomasnak, hogy be fogja teljesíteni a küldetését: szembe fog nézni a gonosszal, ami a földet sújtja, és visszaadja ennek az elárult és gyilkos lovagnak a nemességet és a megváltás reményét, amit oly régen elérhetetlennek hitt.

Ahogy a pokol szabadjára engedi haragját, és fény derül a lány valódi természetére, Thomas angyalokkal és démonokkal, szentekkel és feltámasztott holtakkal teli, borzongató csatatéren találja magát, egy kétségbeesett küzdelem kellős közepén, amit nem kevesebbért vívnak, mint az emberek lelkéért.

1946, a Mississippi állambéli Clanton. Pete Banning a kisváros köztiszteletnek örvendő polgára, a poklok poklát megjárt háborús hős, jó nevű család leszármazottja, két felnőtt gyerek apja, a metodista gyülekezet odaadó tagja. Egy hűvös októberi reggelen a férfi szokásához híven korán kel, a város központjába hajt, besétál a metodista templomba és halálos nyugalommal lelövi a barátját, Dexter Bell lelkészt. Miután a szörnyű bűncselekményt végrehajtja, nem próbál menekülni, eltűnni. Nem csak a gyilkosság okoz döbbenetet és értetlenséget, de a férfi viselkedése is: mindegy, hogy a rendőrök, az ügyész vagy a saját ügyvédje kérdezi, miért tette, amit tett, Pete Bannning csak annyit válaszol: "Nincs mit mondanom." Nem fél a haláltól és úgy tűnik, eltökélt szándéka, hogy tettének indítékát nem árulja el senkinek, magával viszi a sírba a titkát.
Csak a regény utolsó lapjain derül fény az igazságra, az olvasó csak akkor tudja meg, mi a magyarázata a hidegvérrel elkövetett gyilkosságnak. Addig azonban megismerhetjük Pete Banning életének számos korábbi epizódját. Elborzasztó részletekben gazdag leírást kapunk arról, hogy a férfi milyen megpróbáltatásokon ment keresztül katonaként a Fülöp-szigeteki dzsungelben, milyen embertelenül bántak a japánok az amerikai hadifoglyokkal; képet kapunk arról, milyen társadalmi viszonyok uralkodtak az amerikai Délen a háború éveiben és az azt megelőző időszakban; megtudjuk, hogyan alakult a Banningék sorsa, és az is kiderül, hogy sötét titok árnyékolja be a család életét. A Leszámolás egyszerre jogi krimi, háborús regény és pontos korrajz.

Sweden 1996. The Royal Armoury is the oldest museum in Sweden, located for the past 17 years at the Royal Palace. Livrustkammaren, the only museum of its kind in Sweden but one of several such collections in Europe, reflects the ceremonial history associated with monarchic power: coronations, weddings, christenings, funerals, and courtly festivities. This book is a presentation in words and pictures of a selection of the Royal Armoury's most evocative treasures.

Tanulmányunkban a közízlés helyzetével foglalkozunk, mégpedig elsősorban azokkal a területekkel, amelyek a rádiózás szempontjából különösen fontosak (zene, irodalom). Eredményeinket megkíséreljük a kultúra egészébe ágyazva vizsgálni, s ahol csak alkalmunk adódik, kitérünk a tömegkommunikációs eszközökkel való ízlésnevelés problémáira is. A felhasznált tényanyag túlnyomó része egy 1964-ben végzett, a kulturális ismeretekre és ízlésre vonatkozó - országos - felmérésünkből származik.
Vizsgálatunk jellegéből adódóan számolnunk kell bizonyos torzításokkal, ezekre esetenként felhívjuk a figyelmet, megjegyezzük azonban, hogy a vizsgálat adatai általában kedvezőbbek a valóságosnál. Adataink azonban - tapasztalataink szerint - még így, „megszépült" formájukban is sokkal közelebb járnak a valósághoz, mint jónéhány szakembernek a közönségről alkotott elképzelése. Egy házi közvéleménykutatás során például 19 irodalmi szerkesztő közül négyen azt gondolták, hogy hazánkban minden felnőtt ismeri William Shakespeare nevét. Országos vizsgálatunk során a válaszadók 40%-a - ez 3 millió felnőttet jelent - elismerte, hogy hírét sem hallotta. De a másik véglet is előfordult: akadt szerkesztő, aki szerint a felnőtt lakosság 90%-ának, sőt olyan is, aki szerint 93%-ának Shakespeare neve semmit sem mond. Valószínűnek tartjuk, hogy sokan lesznek, akik szerint így is sötétebbre festettük a valóságot.