Kertész Imre - Kaddis a meg nem született gyermekért

Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?

Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia!"

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?" 

Az eredetileg magyar, francia és román folyóiratokban megjelent írások átdolgozott formában kerültek e kötetbe. Célunk a román irodalom egy-egy fontosabb fejezetének hármas megvilágítása volt a francia-román, magyar-román vagy éppenséggel a francia-magyar kapcsolatrendszeren keresztül. Számos, eddig ismeretlen adatra bukkantunk, amely alátámasztja a színház és a vígjáték szerepét a 19. századi román fejlődéstörténetben. Ezenkívül értékes információkkal szolgáltak a francia konzulok diplomáciai jelentései is. Új szempontok szerint vizsgáltuk Mihai Eminescu magyarokról szóló cikkeit, a román irodalom magyar fordítástörténetét, továbbá Tristan Tzara magyar kapcsolatait, valamint az 1956-os szabadságharchoz fűződő szoros kötődését. Összefoglaló képet próbáltunk fölvázolni a román avantgárdról vagy a hatvanas évek végének egyetlen román irodalmi ellenzéki irányzatáról, az esztétikai oneirizmusról. A teóriák helyett egymás mellé próbáltuk állítani a másfélszáz éves levéltári anyagot, a kevésbé ismert dokumentumokat és leveleket, hogy párbeszédet folytassanak egymással és a jelennel.
Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az utolsó román irodalomtörténet ezelőtt ötven évvel látott napvilágot! Jobban oda kellene figyelni szomszédainkra, talán többet is tanulhatnánk tőlük, mint gondoljuk.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Budapesti Francia Intézetnek, hogy támogatta többszöri párizsi tartózkodásomat és a francia levéltárakban folytatott kutatásaimat.

Aki kezébe vette Orbán Balázs főművét, a Székelyföld leirásá-t, amelyet a Helikon Kiadó és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1982-ben jelentetett meg, s netán figyelemben részesítette a fakszimile kiadáshoz írt Orbán Balázs és a »Székelyföld leirása« című kísérőtanulmányunkat, megismerkedhetett Orbán rendkívüli életpályájával, annak legfontosabb állomásaival, az enciklopédikus mű megalkotásának körülményeivel. S talán arra is emlékszik, hogy a Székelyföld leirásá-nak hat kötete 1868-1873 között látott napvilágot, és 1889-ben jelent meg Orbán Balázs utolsó munkája, a Torda város és környéke.
Most a Helikon Kiadó Orbán Balázsnak ezt az utolsó, szintén könyvritkaságnak számító munkáját adja ki annak érdekében, hogy teljes életművének megismertetéséhez hozzásegítsen.
A Torda város és környéke ugyanis Orbán Balázsnak nemcsak utolsó munkája, hanem - ahogy életművének értői, többek között Kelemen Lajos és Illyés Elemér megállapították - a Székelyföld leirásá-nak kiegészítő része. Maga Orbán Balázs is így vélekedik. A Torda város... előszavában leírja, hogy a Székelyföld... V., Aranyosszéket tárgyaló kötetébe be akarta dolgozni a városról összegyűjtött adatokat, mivel Torda akkori lakóinak nagy része székely volt, de az anyag nagy mennyisége miatt végül is úgy döntött, hogy az külön kötetet érdemel. "E meggyőződés hozta létre e kötetet - írja -, amely e szerint »Székelyföld leirása« című művem kiegészítő, de önálló része, s mintegy függeléke