Torda város és környéke

TARTALOM
Ady Endre: Magyar fa sorsa 6
Juhász Gyula: Fák 8
Babits Mihály: Botozgató 10
Tompa László: Fiatal fa a hegyen 12
Kosztolányi Dezső: Üllői úti fák 14
Tóth Árpád: Gesztenyefa-pagoda 16
Kassák Lajos: Magányos fa a parton 18
Áprily Lajos:É Fűzfa-zsongás 20
Erdélyi József: Szomorúfűz 22
Gulyás Pál: A fák lassú szíve 24
Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz 26
Illyés Gyula: A szil s a szél 28
József Attila: Fák 30
Zelk Zoltán: Mint égő lelkiismeret 32
Dsida Jenő: Pasztell 34
Radnóti Miklós: Októberi erdő 36
Képes Géza: Lelkes táj 38
Vas István: Arany hálóban 40
Kálnoky László: Ballada az őszi erdőkről 42
Jékely Zoltán: Városvégi gesztenyefasor 44
Weöres Sándor: A hársfa mint virágzik 46
Devecseri Gábor: Szerepcsere 48
Csanádi Imre: Berdicsevi nyírfák 50
Somlyó György: Mese a gyertyánról 52

Amikor felkértük szerzőinket, bíztunk benne, hogy megragadja képzeletüket a felhő mint tünemény. Mint megfoghatatlan, mégis határozott formákat felöltő, konkrét alakzat. Mint folyamatosan változó égi ornamentika. Mint a meteorológiai előrejelzések fontos szereplője. Mint esőcseppek, hópelyhek, jégszemcsék hordozója. Mint jelkép és mint hiedelmek tárgya. Mint a tájképek és a tájleíró költemények fontos kelléke. Mint olyan réteg, amely eltakarja az eget a földi tekintet elől. Mint olyan közeg, amely összeköti a földet az éggel. Most, amikor megjelenik a kötet, abban bízunk, hogy minden olvasó megtalálja benne a kedvenc felhőjét. Az alibi szerkesztői.

E kézikönyv alapvetően a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem marketingkommunikáció szakirány képzésének a célját szolgálja. Ezért nem foglalkozik olyan témakörökkel, amelyeket majd e tárgy oktatását követően a hallgatók önálló stúdium keretében sajátíthatnak el. Ugyanakkor számításba veszi azoknak az intézményeknek az igényeit, amelyek a marketingkommunikációt más struktúrákon oktatják.

Dr. Zalai Károly professzor a Magyar Gyógyszerészeti Társaság volt elnöke három kötetben, mindenre kiterjedő precizitással dolgozta fel a Társaság történetének háromnegyed évszázadát. Miután tehát a Társaság elnöksége úgy határozott, hogy a nyolcvan éves évfordulós ünnepség súlyát egy kiadvány megjelentetésével is növelni szeretné és felkérte e kiadvány szerkesztőit, Zalai professzor úr könyve mentesített attól, hogy a klasszikus történetírás szabályai szerinti szerkesztési elvek mentén készítsük el a "Nyolcvan év a magyar gyógyszerészet szolgálatában" című könyvet.
A nagyobb műfaji szabadság azonban annak kockázatát hordozta, hogy - egyrészt az ünnepi hangulat miatt, másrészt saját személyes élményeink "fogságában" - kevésbé figyelünk az események különböző súlyára, a történések kontextusaira, a változó, időnként kedvezőbb, máskor pedig igencsak mostoha körülmények szabta mozgástérre. Munkánk során ezeket a csapdákat szerettük volna elkerülni, miként azt is, hogy kétségkívül meglévő személyes elfogultságaink uralják el munkánkat.
Minden szervezetben lényeges, hogy kik, milyen felkészültséggel, milyen célok érdekében, mekkora elszántsággal vesznek részt a munkában és milyen szervezeti sstruktúrát alakítanak ki a működés során. Tudja-e a szervezet befolyásolni a környezetét, akar-e illeszkedni a világ uralkodó trendjeihez, s ha kell, képes-e alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz? A személyiségek szerepe mindig is meghatározó, különsen egy olyan társaságban, amelyik időről időre kimagasló intellektusú tudósokat állít legfőbb tisztségeibe, akik "társadalmi munkában" vállalják a közösség képviseletét.