Koronczai Magdolna - Spanyolország (Nyitott szemmel sorozat)

Ez a könyv az istenkeresés és Isten megtalálásának a regénye. A külső keret: Cassius Longinus római százados páratlan írásművészettel megjelenített élettörténete, mely Tiberius császár fülledt levegőjű, politikai intrikákkal át- meg átszőtt Rómájától a Messiás-várás lázában élő Júdeáig ível, hogy ott Krisztusba torkolljon, új irányt kapjon, és a megtalált Isten megvallásában teljesedjék ki.
Mert az ifjú Cassius Longinus is hiába keresi az élet teljességét, a boldogságot, a fényes katonai pályafutásban, a szerelemben vagy éppen a jogosnak vélt bosszúban. Boldogság helyett csalódásokban és kudarcokban van része, s bár a legrosszabból - az apja megmentéséért önként vállalt rabszolgaságból - a szó szoros értelmében kiverekszi magát, szíve kiég, lelke elfásul, kiábrándul és reménytelen emberré válik.
Mivel az élet teljessége: Isten. Nem azok az istenek, akik - a Longinusszal társalgó Seneca szerint - olyanok, mint a mértani feladatok megoldásához húzott segédvonalak: a továbbjutáshoz szükség van rájuk, létük feltételezésére, de a megoldásnak nem részei, mert nem léteznek. Hanem az az Isten, Aki Van, és aki úgy szerette a világot, és benne Cassius Longinust, hogy egyszülött Fiát adta érette.
Longinus századosnak megadatott, hogy sok hányattatás után találkoznék Jeruzsálemben Jézussal. Szerelmét Naomit, Jézus menti meg a megkövezéstől: ő az a házasságtörő asszony, aki felett elhangzanak Jézus felejthetetlen szavai: Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek (Jn 8, 7). De Naomi Jézus nyomába szegődik, kerüli Longinust, aki ezért a Názáretit okolja, és gyűlöletre lobban iránta.
Közben beteljesedik Jézus sorsa is. A nagyhét - történelmileg hitelesen, az evangéliumi leírásokhoz hűen ábrázolt - drámájában Longinus is szerepet kap. Ő vezeti a Golgotára azokat a katonákat, akiknek össze kell törniük a három elítélt lábszárcsontjait, hogy siettessék halálukat. De Jézus már halott. Longinusé a történelmi tett, hogy lándzsát szúrva Jézus szívébe, bizonyítsa halálát és későbbi feltámadásának valódiságát.
És ez a lándzsadöfés elindít valamit Longinus lelkében.
Szombat este a lelkifurdalás a Golgotára hajtja Longinust. A sírtól nem messze letelepszik, s addig birkózik a lelkében ágaskodó kérdőjelekkel, míg elnyomja az álom. Hajnalban földrengésre és izzó fénytengerre ébred: Krisztus feltámadt! A sír őrsége eszét vesztve menekül. Longinus lelkében pedig új világosság gyúl. Számára ugyanaz a hajnali élmény, mint pár órával később Szent János számára az üres sír és a hátrahagyott gyolcsok. "Látta és hitt" (Jn 20, 8).
Longinus elbocsátását kéri Pilátustól, aki még mindig nem ért semmit. Szent Péter pünkösdi beszéde után megkeresztelkedik és csatlakozik a jeruzsálemi közösséghez. A Lélek tüzében megtisztulva találkozik újra Naomival.
"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor az ember megtalálta, újra elrejtette, aztán boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet" (Mt 13, 44)

A füzethez 15 db rajzminta tartozik. A füzet és a mellékletek eredeti papírmappában találhatók.

ELŐSZÓ
E füzet tartalma 14 ködmön hímzésének rajza. A gyűjtés idején, 1947- ben a bejárt Heves és Nógrád megyei "palóc+ falvakban néhány öregasszony még gondosan őrizte anyjától örökölt ködmönét és télidőben fel is vette. De már ritkaságszámba ment e ruhadarab, így lehetséges volt tíz faluban minden variánst lerajzolni és néhány darabot a Néprajzi Múzeum gyűjteménye számára megvásárolni.
Az a néhány öregasszony, aki még őrizte, viselte ködmönét - legáltalánosabban Bujákon - "nagy becsben" tartogatta, dohánylevelet tett közelébe, hogy a moly ne egye, összehajtogatva régi kendőbe vagy szoknyába takargatta, csipkét vagy ruhadarabot borított a hímzésére, hogy ne kopjon. Csak templomba vették fel télidőben. Asszonyi viselet, leányoknak régen sem vették, csupán Bátonyban és Bokorban állították, hogy leányoknak is volt ködmönjük. Őrhalomban azt mondták, hogy minden gazdag menyecskének volt ködmöne, néhány éves menyecske korában vették neki, mikor már gyermeke született. Mátraszöllősön úgy emlékeztek: "mindenkinek volt akkor két ködmennye". Egy jómódú családnál Bokorban valóban két darab volt. Míg a ködmön téli, templomi öltözet, a melltest nyáron, tavasszal viselték, nemcsak templomba, hanem táncolni is elmentek benne (ezért kopik el a hónalja). A melles szintén asszonyoknak való, nem leányoknak.
A piros hímzéssel varrt ködmönt öregasszonyok is viselhették, bár - úgy mondják Hollókőn - öregebbnek "gyászosabb virág"-gal rendelték, kék meg zöld hímzéssel. Az irhaszegély minden esetben piros. A kopott ködmönt néhol házilag átalakították mellessé, "cucaj"-já. A ködmön alá egy vagy két kendőt szoktak felvenni. a fejkendőt nem gyűrik be hárul, kívül lóg.

TARTALOM:

Képjegyzék:

I. Kisterenye - melles
1. "Cucaj" Kisterenyéről.
Állítólag Szűcs Pali készítette Kisterenyén. Fehér bőrön vörös rátét, kevés zöld szironyozás. Ugyanilyen a Néprajzi Múzeumban: 127.869 és 130.622, utóbbi Kisterenyéről.

II. Gyöngyös - ködmön
2. Ködmön Maconkáról.
Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: sötétzöld, világoszöld, lila, kék, sárga, fehér.
3. Ködmön Maconkáról.
Gyöngyösön készítették kb. 1877-ben. Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: piros, élénk rózsaszín, világoslila, sötétzöld, zöld, világoszöld, kék, sárga, fehér. Vő. Néprajzi Múzeum 140.523, Maconka.
4. Ködmön Kisterenyéről.
Gyöngyösön vették kb. 1887-ben. Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: piros, világoslila, sötétlila, szürke, zöld, sárga, világossárga, fehér. Hasonló ködmön a Néprajzi Múzeumban: 93.610 Parádról.

III. Pásztó - ködmön
5. Ködmön Hasznosról.
Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: piros, lila, kék, zöld, sárga, fehér, fekete. Hasonló ködmön a Néprajzi Múzeumban: 93.884 Pásztóról és 65.130.58.
6. Ködmön Mátraszöllősről.
Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: piros, lila, világoskék, zöld, sárga, fehér, fekete. Néprajzi Múzeum: 140.513. Hasonló: 140.512 Szurdokpüspökiről.

IV. Balassagyarmat - ködmön és bekecs.
7. Bekecs Hollókőről.
Balassagyarmaton csináltatták kb. 1904-ben. Szabása eltér az ismertetett ködmönöktől. Barnára festett bőrön kevés selyemhímzés. Színek: piros, rózsaszín, narancs, sárga, kék, zöld, fehér. Hasonló szabású darab a Néprajzi Múzeumba: 62.207.2 Dejtárról.
8. "Kuzsuk" Bokorról, szlovák családtól.
Balassagyarmaton csináltatták kb. 1870-ben. Barnára festett bőrön selyemhímzés. Aszimmetrikus minta. Színek: lila, narancs, kék, szürke, drapp, fehér. Hasonló mintájú darab a Néprajzi Múzeumban: 138.405. Ipolyvarbóról és 90.646 Szuhányból.
9. "Kuzsuk" Bokorról, szlovák családnál.
Balassagyarmaton csináltatták kb. 1870-ben. Barnára festett bőrön selyemhímzés. Színek: piros, lila, kék, zöld, világoszöld, narancs, sárga, fehér.
10. Ködmön Kazárról.
Barnára festett alapon selyemhímzés. Színek: piros, lila, kék, sötétzöld, drapp, fehér. Hasonló Néprajzi Múzeumban: 56.61.26.
11. Ködmön Őrhalomról.
Balassagyarmaton csináltatták Nemeskai szűcsmesternél kb. 1905-ben. Barnára festett bőrön selyemhímzés. Övön porcelán gombok. Színek: lila, kék, szürkészöld, sárga, fehér. Hasonló ködmön a Néprajzi Múzeumban Ipolyvarbóról 138.405, Szuhányból 90.646.
12. A fenti ködmön részlete
13. Ködmön Bujákról.
Barnára festett alapon selyemhímzés piros és zöld színben. Hasonló színezésű darab a Néprajzi Múzeumban: 76.902 Rimócról.

V. Nagylóc - melles
14. "Cucaj" Nagylócról.
Nagylócon készült kb. 1903-ban. Barnára festett bőrön selyemhímzés. Alján négy madár mintája. Színek: bordó, piros, tüdőszín, lila, kék, sötétzöld, világoszöld, fehér. Vő. hasonló darab, de más színezéssel a Néprajzi Múzeumban: 76.906. Közölte: Fél Edit.

VI. Szécsény - melles
15. "Cucaj" Hollókőről. (Elejét lásd a 7. sz. bekecsnél.)
Szécsényben csináltatták 1938-ban. Barnára festett bőrön selyemhízmés. Fényes piros lakkbőrrel szegélyezett, kék szirony. Színek: sötétpiros, piros, kék, zöld, sárga, fehér. Megjelent: Magyar népművészet, 1952. 184. kép.

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de "lelkileg zsidó" székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a "bevett vallások" mellett nem tűrték meg... Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben") élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel.