Longinus százados

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de "lelkileg zsidó" székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a "bevett vallások" mellett nem tűrték meg... Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben") élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel. 

A furcsa testdíszítések, az emberevőkről szóló legendák, az eltűnt utazókról szóló rejtélyek, és az Óceánia természeti szépségeit ígérő pápua szigetvilág egy olyan része Földünknek, ahol még találkozhatunk igazán paradicsomi körülményekkel, amelyek meghódításra várnak. Hol máshol jött létre egy ennyire színes kultúra az elzárt, primitív körülmények ellenére? És hol máshol lehet kőkorszaki körülmények között élő emberekkel találkozni úgy, hogy kiderül, abban a faluban előttünk még nem járt turista? Egy ilyen utazás történetét mutatja be ez a rendkívül színesen illusztrált könyv.

A Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményének ismertetésére vállalkozott a múzeum két munkatársa. Az államalapítás korától a XIX. század közepéig terjedő időszakból válogatták össze - a nagy művészeti korszakok szerint csoportosítva - a legkiemelkedőbb kincseket, pompás fejedelmi emlékeket, gazdagon díszített, zománcos egyházi és világi rendeltetésű dísztárgyakat, ékszereket, ásatásból előkerült kincsleleteket. A művészi román kori bronzemlékek, a gótika világát idéző csipkefinomságú ékszerek és egyházi ötvöstárgyak, a reneszánsz ötvösség néhány pompás alkotása, a XVI-XVII. századi világi művészet pohárszékekre és mindennapi használatra készült remek aranyozott ezüst dísztárgyai, majd a barokk kor és a XVIII-XIX. század kiemelkedő mestereinek bemutatása alkotja a könyv egy-egy fejezetét. A szerzők ismertetik a tárgyak történetéhez fűződő legérdekesebb adatokat és a legfontosabb ötvöstechnikákat.