Longinus százados

Az útikönyv jellemzői: több mint 700 színes fotó, amely a kiadvány számára készült Stockholm és környéke legszebb látnivalóiról; részletes és pontos utcakereső térkép, melyen azonnal megtaláljuk a fontos tudnivalókat; egyedülálló keresztmetszeti rajzok és alaprajzok segítenek az épületek és tájékozódási pontok felfedezésében; Stockholm legjobb koncerttermeinek, színházainak, klubjainak és gyermekprogramjainak széleskörű felsorolása; a közérdekű tudnivalókból megismerhetjük a helyi valuta, a tömegközlekedés és a telefon használatát; részletesen kidolgozott térképek segítenek az eligazodásban.

Kétnyelvű, magyar-német

Morris Rosenfeld álmodó szívéből a költői érzelmek csodálatos varázsát nem tudta kitépni a sorsnak semmiféle viszontagsága, szenvedése és nyomorúsága. Igazi költő Morris Rosenfeld és azért költészete diadalmasan törte széjjel mindazokat a bilincseket, amelyekbe azt életének sajátos hányódásai, nyomorúságos környezete és poézisének külső formája verték. Olyan nagy és igazi költő Morris Rosenfeld, hogy költészete csodálatos tündökléssel tudott kicsillanni még a jargon nyelvének göröngyei alól is, sőt annak bizonyságát tudta nyújtani, hogy ez a sokak által megvetett, első pillanatra darabos, muzsikátlan, fülsértő nyelvidoma a legmélységesebb érzelmeknek kifejezésére annyira alkalmas, hogy rejtett szépségeit más nyelven alig lehet visszatükröztetni. Vannak könnyei és sóhajai ennek a jargonnak, amiket más nyelven elsírni és elsóhajtani alig lehetséges. Sóhajjal és könnyel van telve Morris Rosenfeld poézise. De múzsája nem a merengésre hajló, az élet csapásait túlérzékeny lélekkel elkesergő poétának sokszor pusztán elképzelt, vagy legalább is túlzó panaszkodását önti dalba - a költő sorsa és költészete Morris Rosenfeld költészetében harmonikus igazsággal födik egymást. És mivel az ő szenvedéseit nem pusztán egymaga érzi által - hanem siralma ezrek és ezrek sorsának visszatükrözése, azért ami költőnk valójában népköltő és ennek köszönheti igazában nagy népszerűségét.

ELŐSZÓ
A művészet fogalma felölel minden emberi tevékenységet, a mely azzal, a mit alkot, nemcsak arra törekszik, hogy értelmünket foglalkoztassa vagy gyakorlati szükségleteinket elégítse ki, hanem hogy érzelmi világunkra is hasson, rövidebben szólva: gyönyörködtessen.
Az első emberpárt, a Biblia tanítása szerint, Isten a paradicsomban helyezte el, ebbe a szép jelenségek változatlan harmóniájának a teljében pompázó környezetbe, a mely öt érzékének, szívének-lelkének és természeti szükségleteinek önként szolgáló gyönyörűségeivel fölöslegessé tett minden küzdelmes munkát s így fölöslegessé tette a törekvést is, a mely ezt a gyönyörködtetésre irányozza. Ősszüleink bűnbeesése után életszükségleteinek megszerzésében az emberiség osztályrésze a verejtékes munka lett. Csak a létért való küzdelemben kifejtett tevékenységgel karöltve léphetett föl a törekvés is, a mely az embert arra késztette, hogy az, a mit alkot, ne csak szükségleteit elégítse ki, hanem gyönyörűségére is szolgáljon. S ez a törekvés az emberi tevékenységben, ránk maradt emlékeinek bizonysága szerint, a történelem előtti időnek már legrégibb korszakaiban is nyilvánul, a melyekben pedig a művelődés kezdetleges fokán álló ember erejét fizikai szükségleteinek a kielégítése ugyancsak kimerítette; rúgója az emberi léleknek a szellemi szórakozás és nemesebb ideálok után való vágyakozása volt s vele született utánzási ösztöne, a mely a tudás fája gyümölcsének megízlelése óta az emberiséget részben a fizikai szükségletei kielégítésére szolgáló eszközök föltalálására is rávezette.