Leon Uris - A királynő törvényszéke

Elmélkedések gyakori imáinkról

Kitartó gyűjtőmunka, szüntelen érdeklődés és ambíció eredményeként született meg ez a gyűjtemény. A Csíkszeredában élő nyugdíjas Duka János az anyag jó részét tanfelügyelőként gyűjtötte össze a Székelyföldön, miközben sorra látogatta a vidéki iskolákat, s feljegyzett minden tréfát, adományt, falucsúfolót, melyet a székelyekről hallott.
"Mindig szerettem a vidám, tréfás emberek társaságát - vallja Duka János-, és szívesen vettem részt ezek szellemfrissítő szórakozásaiban. Vonzódtam azokhoz, akik az élet ezerféle nehézségei ellenére is vidámak maradtak, megőrízték lelki egyensúlyukat, tréfás kedvükkel felderítették környezetüket. Nagyon sok vidám története, szellemes mondást hallottam, melyek megragadták érdeklődésemet. Ezeket nemcsak szívesen meghallgattam, hanem alkalomadtán tovább is mondtam."
Duka János gyűjteménye tehát nem hagyományos értelemben vett folklóralkotásokat tartalmaz, elsősorban nem a szakemberekhez, hanem az olvasók szélesebb tömegeihez szól. Hiányt pótol a romániai magyar művelődési életben, amennyiben egy néprajzi vidék humorából nyújt ízelítőt, jobbára Csík és Udvarhely népének tréfás kedvét jellemezve.

Christel és Isabell Zachert könyve különös, fájdalmas csemege az olvasónak. És egyáltalán nem borzadva írom le ezt így - bár a naplóregény a halálról szól. Egy tizenötéves kislányról hirtelen kiderül, menthetetlen rákbeteg. Hogyan éli meg a remények és a végveszélyek hullámvasútját ő és családja, erről számol be az édesanya, aki barátnőként, szellemi társként, önfeláldozó ápolónőként kíséri és támogatja Isabellt a szenvedések árkain, melyekből nem tért még meg utazó. S mégis, ebben a könyvben mintha örökké vasárnap lenne, és mintha folyton friss takarók fehérsége villogna, és a kórházszag mennyei illat volna! Mi teszi a csodát?

Ezer hasznos ötlet mindennapi egészségügyi problémákra.