Mit is akartam mondani?

Részlet a könyvből:
"Jó pár évvel ezelőtt láttam először és utoljára bikaviadalt. Évek múlva szimbolikus élménnyé vált. Úgy éreztem, hogy az életemről szólt. Meg kell mondanom, bikapárti vagyok. Elmondom, hogyan zajlik a viadal.
Mielőtt az arénába engedik a fiatal bikát, nem tudom, meddig, zárt rekeszben tartják, ahol nem tud mozogni. Aztán felhúzzák a rekeszajtót, és a nyakába szúrnak egy kis pengét, amitől valami történik vele. Nem fáj neki, de valami nyugtalanító van ott az agya körül, a kisagynál. Ez fokozza az izgalmát és vágyát, hogy kitörjön. Mámorosan boldog a Játék Szabadságának örömétől."

Tartalom

Előszó	7
Bevezetés	11
A titokzatos "szent"	13
Álmos, a szentkirály-előkép	19
A magyarok ősvallásának nyomai	26
Rómaiság és kereszténység	39
Démoni jel és isteni jel	45
Szent Imre herceg és az elfelejtett, első jelek	58
Jelek István király sírjánál: a szentté avatás előtt és után	72
Jelek az első király életében	79
Szent István király és Európa	82
Országfelajánlás Szűz Máriának	93
Latin kereszténység és nemzeti érzés	96
Szent László, a misztikus lovagkirály	101
A magyar kereszteslovag-típus előrevetülése	104
Szent László párviadalai	113
Az iszonyattól az áhitatig	116
Az elragadtatás	120
A felemelkedés	125
A személyiség és Európa	130
A titokzatos jelbeszéd és a királylányok	135
Rövidítések és források jegyzéke	160

Szülőnek lenni a feszültség és az öröm különös elegye. Amikor a fiaim még kicsik voltak, ráébredtem, hogy ha velük vagyok, mindig valami idegesség vesz rajtam erőt, miközben a kelleténél többet figyelek rájuk, aggódom értük és igazítom helyre őket. Tőlük távol azonban – például ha előadó körúton tartózkodom – büszkeség és szeretet érzése kerít hatalmába. Olyankor szégyenkezem, hogy jelenlétükben nem vagyok képes kifejezni örömömet és csodálatomat – szégyenkezem magam miatt és őmiattuk is. Idegen nagyszülők segítettek ennek felismerésében. „Miért nem szereztek nekem annyi örömöt a gyermekeim, mint most az unokáim?” – kérdezgettek. Lassan rájöttem, hogy nem kivételes, hanem nagyon is szabályszerű, ha a jó szülő aggódik és helyreigazít, mivel a szülői szeretet nem csak ölelgetés, sugárzó büszkeség és hencegés. Hozzátartozik, hogy gyerekeinket olyanoknak szeretnénk láttatni a rokonok, a barátok szemében, akik segítőkészek és udvariasak, tanáraik elismerését pedig azzal szeretnénk kivívni, hogy jól teljesítenek. Ez annyit jelent, hogy olyan felnőtté neveljük őket, aki lelkiismeretesen dolgozik, rendes szomszéd, hű házastárs és kötelességtudó szülő. A nevelés legalapvetőbb szintjén tartani. E gondok miatt válunk aggályoskodó szülőkké. És a jutalomra – egy-egy elismerő szóra vagy látványos eredményre – bizony várni kell. Legyünk tehát türelmesek!