Mesterházi Lajos - Budapest 1969. január-december (A főváros folyóirata 1 - 12. szám)

Azt szoktuk mondani: Shakespere a világ legnagyobb drámaírója.
Hogy tudjuk ezt az állítást bebizonyítani?
Úgy, ha kimutatjuk, hogy mindabban, ami a drámai műfaj lényege, fölötte áll elődeinek és fölötte áll utódainak. 

Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek című könyve vezérfonal ahhoz, hogyan lehet az Emberi Energiamezővel gyógyítani. Hogyan lesz egy légköri fizikusból, aki tudományos kutatómunkát végező, a nyugati világ egyik legjobb spirituális gyógyítója? Mi az az aura egyáltalán, mi a véleménye erről az évezredekkel ezelőtt élt embereknek és a mai tudományos világnak? Mi a helyzet a spiritualitással, mit lehet kezdeni az emberi energiamezőkkel? Barbara Ann Brennan tudományos igénnyel és sugárzó szeretettel válaszol ezekre a kérdésekre.

"Az én moszkvai tartózkodásom óta eltelt, túlontúl eseményes három évtized életem tájképét nagyon sok sírral népesítette be, eseményekben, küzdelmekben, megrázkódtatásokban, fájdalmakban, reményekben és megvalósulásokban szédületesen bővelkedett- mégis, az idő múlásával egyre többet kell gondolnom a moszkvai VEGAAR egykori igazgatójára, a szőke, minduntalan el-elpiruló fiatal németre, Bork Ottóra, kiről az Egy regény a regényben oly sűrűn és nemegyszer csúfolódóan barátságtalan hangsúllyal történik említés. A jelenet, amikor a nyitott ajtón keresztül a titkárnőjével való beszélgetésemet hallva, ő, az igazgató szobájában, íróasztala mögé guggolva próbál előlem elrejtőzve láthatatlanná válni - ez a feledhetetlen élmény, illetve látvány ma, három évtized távlatából úgy rémlik fel előttem, mint valami kínos, de minden szónál beszédesebb jelkép. Kigondolni se lehetne kifejezőbb szimbólumot: a nagy vállalatnak ez az igazgatója, aki hirtelen elhatározással igyekszik összecsucsorodva elbújni az ügyfele elől a tekintélyes íróasztal alatt - elbújni a cselekedet, a döntés, maga a létezés kockázata elől. Tragikus módon azonban épp ez volt a megvalósíthatatlan, a végül is megoldhatatlannak bizonyult feladat: nem lehetett letenni,és levegővé válni, nem lehetett úgy igazgatónak lenni, hogy az ember mégse legyen az, tisztséget viselni és ugyanakkor még elbújni is úgy, hogy azt észre ne vegyék."