Nagypénteken nem illik kertészkedni

Részlet a kötetből:

„Horatius noster"

NYUGATEURÓPA szellemi emberét abban a korban, amelyben a költészetnek megnyílni kezd, három latin költő ragadja meg hatásával: Vergilius, mint ,imádság és költészet' - vagyis az, amit e kettőben a misztikus lélek azonosnak érez -; Catullus, mint szenvedély és költészet; Horatius, mint életbölcseség és... tegyük-e hozzá, hogy költészet?
Annyira megszoktuk már a romantika kora óta a költőt belső oldaláról, az érzelmek hullámzása felől nézni, hogy Horatius líráját Catullusé mellett nem is merjük egészen költészetnek érezni. Iskolamesterei maguk szoktatták rá a nem-latin Európa szellemi emberét mindenütt, Angliában éppen úgy, mint nálunk, erre a különösségre.
Mintha a catullusi tűz, szabadszájúság, tiszteletlenség Caesarrfal szemben egy kiszáradt iskolás lelkületnek éppen azért volna legfőbb lírai ideálja, mert elérhetetlen a számára! S mintha ugyanez az erőtlen középszerűség találna megnyugvást Horatiusban, az ,arany középszer' költőjében. Mintha önmagát állítaná oda ideálnak, amikor Horatiusról eltanítgatja, hogy ez az a költő, akinek csak a fiatalság és szegénység adott szájára vakmerő szavakat, különben a tanult művészet embere ő, és Caesar nagy tisztelője...
Nálunk magyaroknál ez az utolsó dicséret azután teljesen ellenkező értelművé fordult. Mi negyvennyolcasokká lettünk Horatiusszal szemben. Nagyszerű alkalom volt ő: megvetni azt, aki - erre a pontra tapadtak rá legtöbbnyire a megvető tekintetek - Maecenas- és Caesar-tiszteletével érvényesült, megvetni az osztályteremben, elméletileg, irodalomtörténetileg. Nem mondta-e Horatius maga, hogy költeményein fogják a gyermekeket az elemekre oktatni? Azt nem sejtette, hogy egy magyar történetfelfogás elemeire is, - egy olyan történetfelfogáséra, amely a puszta oktatásban kimerült. 

Minden idők legjobb focikönyve

1968-ban a tizenegy éves Nick életében először volt egy Arsenal-meccsen; az apja vitte el, aki épp elköltözött otthonról, s Nicket aki az anyjával és a húgával élt együtt azonnal lenyűgözte a környezet átható férfiassága. A dohányfüst, a káromkodás, a gyűlölet és a szenvedély különös elegye Ez az élmény jó időre megpecsételte a kis Nick Hornby életét: ott akart lenni minden meccsen, megszállottan tudni akart mindent a csapatáról, a kedvenc játékosairól, s a futball és a szurkolás határozta meg kapcsolatait, majd alakította később a szerelmeit is
A Fociláz-at 1992-ben, amikor először megjelent, minden idők legjobb focikönyveként reklámozták az angolok, s talán nem is tévedtek: a könyv ma már a futballirodalom klasszikusa (sőt a futballirodalom nagyrészt a Nick Hornbyt utánzó írókból áll); sportkommentátorok és kommentelő szurkolók állandó hivatkozási pontja; s bár maga a foci azóta jócskán megváltozott, a Hornby által leírt érzésekben, szenvedélyekben ma is minden igazi, megszállott szurkoló magára ismer.
Ahogy akkoriban írta egy kritikus, Hornby ezzel a könyvével az első szezonjában bejátszotta magát az angol válogatottba, és azóta is ott van, sőt olykor mondjuk, a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról című regényeivel már a világválogatottban is szerepelt. Olyan szerelmesen s ugyanakkor okosan, szellemesen, ahogyan ő a Fociláz-ban, soha senki nem írt még a futballról: nagy meccsekről, nagy játékosokról s mindarról a szennyről is, amely sajnálatos kísérőjelensége az emberiség legnépszerűbb játékának.

Az ember - mint annyi mást - az álcázást is a természettől, az állat- és a növényvilágtól leste el, és a fennmaradásáért vívott küzdelmében igyekezett azt a maga hasznára fordítani. A "mimikri", a rejtés-rejtőzés, a színlelés életelemévé, majd az osztálytársadalmak kialakulásával a hadseregek tevékenységének is részévé vált.
A háborúk történetét tanulmányozva jól megfigyelhető az a törekvés, hogy a szemben álló seregek fokozódó mértékben törekednek csapataik összetételét, fegyverzetét, valamint a hadvezér szándékát az ellenfél elől elrejteni, ugyanakkor minél több és minél részletesebb információkat igyekeznek szerezni róla. Régen elmúlt az az idő, amikor a hadseregek fényes egyenruhákban, csillogó fegyverekkel, kibontott zászlókkal, hangos kürtszóval törtek egymásra. Az első és a második világháború harcaiban és hadműveleteiben, valamint az azt követő és jelenleg is folyó helyi háborúkban a rejtőzés, az álcázás a harccselekmények nélkülözhetetlen részévé lett. A felderítés - minél jobban látni az ellenséget - és az álcázás - minél jobban eltűnni az ellenség szeme elől - követelményei, lehetőségei és eszközei hatalmas mértékben fejlődtek. 

A világhírű etológus és több, kutyákról szóló sikerkönyv szerzője egyre inkább szépíróként is meghódítja az olvasókat! A Kannibálok című elbeszéléskötet után most egy vérbeli regénnyel jelentkezik a szerző: A Bábosok rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő történet egy ősi, erőszakmentes falu életéről, amelyet tragikus módon semmisít meg a globalizáció.