Norman Mailer - A hóhér dala I-II

Könyvünk Budapest zsinagógáit mutatja be. Földi házakat, melyeket a pusztító XX. század Budapesten inkább megkímélt, mint Európában másutt.
A helyekhez, a hely szelleméhez hozzátartozik a néhai gyülekezet története, az, hogy az építés, átalakítás vagy bővítés pillanataiban honnan jöttek, merre tartottak. Ezért elengedhetetlen felvillantani a házén túl a városrész történetét is.

Molnár Gábor nem ismeri a lehetetlent. Az akadályok csak arra ingerlik, hogy legyőzze őket. A világtalan író felesége - s immáron szerzőtársa - kíséretében másodszor is nekivág Mongólia pusztáinak, hogy úttalan utakon át eljusson a Sárga-Góbiba, a Mongol-Altaj sziklái közé. A hozzá elért hírek szerint sok ezer éves ősemberábrázolásokat rejtenek ott a hegyek barlangjai. És valóban. Néhány környékbeli mongol kíséretében átkutatnak két barlangot. Szűk járatokban kúsznak, leomlással fenyegető kőtömbök alatt, néhol térdig gázolnak az elporladt guanóban. S mikor már minden reménnyel fölhagynának, Galszandorzs mongol diák, a kezében tartott gyertya fényében állatábrákat pillant meg a sziklafalon.
Történelmi táj ez a fenséges kopár hegyvidék, Kőország - ahogy az író nevezi. Itt húzódik a híres Szartaktej-csatorna, mely Pekingig vezet. S melynek eredetét csak a mondák világa őrzi. És itt él a moncsokok 300 főnyi kicsi népe. Múltjára nem emlékszik, jövője nincs, kihalás előtt álló maroknyi népközösség.
Mongólia másik vidékén, a Kerülen folyó mentén Dzsingisz kán áldozati sírját keresik fel. Fényképeznek, magnetofonfelvételeket készínetenek az ősi Gandan-kolostorban, a főláma legkegyesebb hozzájárulásával. Darhanban ahz új Mongóliával találkoznak. Itt már magasfeszültségű távvezetékek hálózzák be a tájat. Az új és a régi romantikája lüktet egyidőben ebben a vonzó, távoli országban.
Az útirajz egyes eseményeit gazdag, színes képanyag illusztrálja.

A II. világháború után menekülttáborokban töltötte kisgyermek éveit, majd az Egyesült Államokban Clevelandben nőtt fel, ahol autót lopott, részegeket zsebelt ki, papokkal tűzött össze, kis híján börtönbe került. Forgatókönyvíróként kasszasikerek: Elemi ösztön, Kicsorbult tőr, Flashdance és látványos bukások: Showgirls, Jade, egyaránt fűződnek a nevéhez. Annak ellenére lázongó maradt, hogy filmjei több mint egymilliárd dollár jegyárbevételt hoztak, ő maga pedig Hollywood leghíresebb és leghírhedtebb forgatókönyvírójává vált. Joe Eszterhas bonyolult és ellentmondásos alak: öntörvényű kívülálló, ugyanakkor romantikus moralista. Többen ördögnek nevezték. Úgy emlegetik, mint a legtöbbet pocskondiázott amerikait. A Time magazin viszont feltette a kérdést: Ha Shakespeare ma is élne, vajon Joe Eszterhasnak hívnák? Emellett ő volt az első forgatókönyvíró, akit a filmszakma száz legbefolyásosabb személyisége közé választottak. A HOLLYWOODI FENEVAD bizonyos mértékig meghökkentő, sokszor lehangoló képet fest az amerikai filmiparról. Eszterhas föltárja a viszályokat, az alkukat, a zsarolásokat, az orvtámadásokat valamint a szex, a drogok és a bulizás világát, vagyis mindazt, ami Hollywood. Ám ez a korántsem szokványos mű sok más réteget is rejt. Beszámoló egy nehézségek és kínlódások között boldogulni kénytelen utcakölyökről... egy érzéki, fölemelő és véget nem érő szerelmi kaland krónikája... egy olyan férfi kíméletlenül aprólékos bemutatása, aki élete legádázabb ellenségével, a rákkal szembesül... és ami talán a legfontosabb, a Hollywoodi dúvad szívszorító apa-fiú történet, amely újraértelmezi a szeretet és az árulás fogalmát. Ez a könyv hol megdöbbenti, hol nevetésre ingerli, esetleg haragra gerjeszti az olvasót, vagy éppen könnyeket csal a szemébe. Hamisítatlan Joe Eszterhas az emberi szellem nyers és hátborzongató magasztalása.