Örkény István - Búcsú (Kiadatlan novellák)

"Ez a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek.
Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

Olyan könyvet tart a kezében az Olvasó, amelynek küllemében semmi különös nincs, s a címe: Tanulók a vasút vonzásában - sem ígér lenyűgöző, katartikus tartalmat. Az alcíme már sejteti a szokatlant, ugyanis kevés olyan gazdálkodó szervezet van (vagy volt a történelmi) Magyarországon, amelyiknél a kezdetektől olyan nagy gondot fordítottak nemcsak a szakmaiságra, de a szakmai utánpótlás nevelésére, oktatására, képzésre, mint a Magyar Államvasutaknál.
Hosszú idő telt el az első tanoncszerződéstől a mai tanulószerződéses jogviszony kialakulásáig: 125 év.
Ebben a kötetben nemcsak gazdagon illusztrált, korrekt tanulmányt olvashatnak az elmúlt egy és negyedszázad oktatásának alakulásáról, különös tekintettel a vasúti szakképzésre, de megismerkedhetnek a MÁV-val együttműködő szakképző intézményekkel éppúgy, mint az Rt. működő tanműhelyeivel