Pompázik fénnyel a ház... - Képes lakásbelső-történet

A szerző aki Toulose-ban született, tehát szívében és szellemében is igazi mediterrán lény, újságíró, különböző magazinoknak dolgozik. Ki ne lenne kiváncsi arra hogyan él kedvenc zeneszerzője, írója, festője? Mint ahogy az is izgalmas kérdés, honnan kapta azt a tehetséget, amellyel meghódított minket, a közönségét. A Művésztársaságban sorozat első tagja Toulouse - Lautrecről szól, az ő örömeibe enged bepillantást, aki nem csupán az ecsetet, de a főzőkanalat is művészi érzékkel forgatta. Közel százhatvan étel- és italrecept tanúskodik Lautrec ízléséről, idézi fel az ősi birtok területéről az autentikus francia konyha ízeit.

A francia történelem híres és hírhedt kulcsfigurája volt. "Kalmár pápák" rokona, a cselszövő, méregkeverő Olasz Nő, a nagypolitikai ármánykodás importált nagymestere, a Szent Bertalan-éji tömegmészárlás spiritus rectora, a hideg-rideg, de féltékeny némber, a gyermekei halálára spekuláló, kőszívű anya, a hatalmi téboly megszállottja...
Így szól, így rögződött az alakját körbeingázó négy évszázados legenda... Francis Watson, a kitűnő angol történész könyve e legenda hátterét kutatja és tárja föl olvasmányosan a XVI. századi francia történelem avatott ismerőjeként. Carlyle és Macaulay nyomdokain haladva őt sem a százaz tények érdeklik, hanem az események mögötti élet, a történelmi dokumentumokból feltárható jellemrajz. A rettegve gyűlölt királyné igazi portréja rajzolódik ki előttünk, egy nagy formátumú reneszánsz antihős képmása. Akire talán Montaigne, híres kortársa is gondolt, mikor így elmélkedett szkeptikusan, cinikusan: "Minden társadalomban vannak szükséges, de hitvány és fertelmes hivatások: ezeket bűnök ötvözik, de oly szükségesek, mint bizonyos mérgek az emberi szervezet karbantartásához - de -, bízzuk csak gyakorlásukat erősebb idegzetű és kevéssé válogatós polgártársainkra, akik becsületüket és lelkiismeretüket szívesen feláldozzák, mint ama régiek, akik vérüket áldozták a haza üdvéért..."

Sárvár, amely néhány éve nyerte vissza városi rangját, dinamikusan fejlődő városaink egyike. Nemcsak Magyarországon, de Európában is elismeréssel emlegették történelmünket formáló szerepét csakúgy, mint a Nádasdy-vár kincseit. Ez a kötet a városi múzeum megteremtéséért folytatott sok évtizedes küzdelem néhány állomását mutatja be: a Nádasdy-vár birtokbavételét és Nógrády Gézának, az első néprajzos-muzeológus igazgatónak egy gazdag muzeális fegyvergyűjtemény létrehozására irányuló törekvését. A fiatalon elhunyt, Sárvárt rajongásig szerető kutató sajnos nem érhette meg az általa egybegyűjtött anyag szakmai feldolgozását és kiadását, de közel két évtizedes munkája nyomán bizonysággá lett: "Sárvár merít saját múltjából, de el nem merül benne, hanem attól felfrissülve új tettekre tüzesedik".