Sági György - Gilgul - Weisz búcsúja a magyar irodalomtól

1939. szeptember 1-jén a német csapatok átlépik a lengyel határt, s ezzel kezdetét veszi a második világháború. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva alázzák meg a zsidóságot, majd gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a népirtás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a náci terrorral, saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elől.

Uris döbbenetes erejű regényének cselekménye a háborúnak azt az időszakát meséli el, amikor a varsói gettó lakói fellázadnak elnyomóik ellen, és házi készítésű fegyverekkel, valamint puszta ököllel szállnak szembe a Wehrmacht tankjaival. A város romjain folytatott küzdelem 47 napig tart, de végül csak néhány túlélő marad.

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészeti remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik és végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta sőt majdnem megölte barátját, elcsábította feleségét, örökre tönkre tette életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

Korábban közkeletű meghatározás szerint: a fizika az élettelen természet olyan megnyilvánulásaival foglalkozik, amelyek nem járnak az anyagi minőség megváltozásával. Hogy valójában mi a fizika és hogy miben különbözik a rokon tudományoktól, arról az említett definíció modernizálása sem adhat számot. "A rokontudományokkal, így a csillagászattal, kémiával, ásványtannal a fizika mindig szoros kapcsolatban állt. A köztük meghúzott határokat jórészt külsőleges különbségek - mindenekelőtt a készülékek különbözőségei - jelzik, éppen ezért e határok nagyon gyakran elmosódottak." (M. Laue: A fizika története, Gondolat, 1960. 8. old.) Néhány mondatba tömörített jellemzés már ezért sem pótolhatja azt, amit e tudomány egészének kifejtése nyújt. A mégis megkívánt előzetes tájékoztatás legjobban akkor éri el célját, ha általánosan jellemzi azoknak az alapelveknek az összességét, amelyek segítségével a fizika tárgykörébe eső jelenségeket egységes rendszer részeiként tudjuk szemlélni. Mivel a fizika az anyagi világ legalapvetőbb megnyilvánulásaival foglalkozik, tárgyát illetően a legegyszerűbb és - tudományos rendszerét tekintve - a legfejlettebb természettudomány. Ez utóbbi szinte szükségszerű, hiszen minél kevésbé összetett a vizsgált tárgy, annál több lehetősége van az egzakt elmélyülésnek. Egyúttal ennek köszönhetjük, hogy az a nézőpont, amelynek alapján az anyagi világ bizonyos általános érvényű törvényeit a fizika részeként tartjuk számon, problémamentesen adott.
A fizika tárgya az anyag. Az anyag öntevékeny szubsztancia: változásainak oka önmagában van. A fizika e szubsztanciának azokkal az attribútumaival foglalkozik, amelyek az öntevékenység lehetőségeit és korlátait egyaránt megszabják. Az anyag úgynevezett megmaradó tulajdonságait bizonyára az attribútumok közé sorolhatjuk. Ezek közül egyesek az anyag minden megjelenési formájában megtalálhatók. E megmaradási tételekben jut egyaránt kifejezésre mind az anyag megmaradása, mind pedig a soha meg nem szűnő dinamizmus is. A dinamizmus konkrét okaként a kölcsönhatást tekintjük, amit ugyancsak - kölcsönhatási típusonként más és más - megmaradási illetve meg nem maradási tételek jellemeznek. A speciális fizikai rendszereknek a többitől való egzakt megkülönböztetésére (jobb szó híján) állapothatározók és állapotegyenletek szolgálnak. 

Történeti kronológiánk a történeti érdeklődésű szélesebb olvasóközönséghez szól. Segédeszköz szeretne lenni oktatók, tanárok, diákok számára, de igyekszik eligazítani a kutatót, a szakembert is. Jellegénél fogva főként eseménytörténetet nyújt, és mindazokat szolgálni akarja, akik tudományos szinten tájékozódni óhajtanak az egyetemes és a hazai történelem lényeges eseményeiben és kíváncsiak a fejlődés mozzanatainak pontos időpontjára.
Módszerében a könyv a történettudomány egyik legrégibb és legsajátosabb vonását követi: az események kronológiai, időrendi sorrendjének rekonstrukcióját. Így folytatni szeretné azokat a hagyományokat, amelyeket történész elődeink végeztek az ókori kelet kronológiai tábláinak összeállításától a modern időrendi művek megalkotásáig. Munkánk összeállítását nemcsak egy romániai magyar nyelvű egyetemes történelmi összefoglaló hiánya indokolja. A világviszonylatban megjelenő általános vagy szakosított szintézisekben a történeti folyamatok értékelő bemutatásakor egészen háttérbe szorulnak a pontos adatok és az időrendi szempontok, elhalványul a tér és az idő. Ezeknek pótlására az utolsó lapokon időrendi táblákat mellékelnek. Munkánkban tehát a legfontosabb, legszükségesebb, leglényegesebb történeti adatokat foglaltuk időrendbe, hogy az emberiség fejlődésének a gerincét rekonstruáljuk. Ezen túlmenően arra törekedtünk, hogy az adatok, események ne elszigetelten jelentkezzenek, hanem szervesen a történeti folyamatba ágyazva. Nemcsak politikai jelzőköveket akartunk felállítani, hanem igyekeztünk felvázolni a társadalmi, a gazdasági, a művelődési, a vallási élet eseményeit, továbbá a technika, a tudomány és a művészet fejlődését, hogy az egyes adatok tükrözzék mindazt, amit e területeken az emberiség megvalósított. Törekvésünk az volt, hogy az egyetemes történelem gazdag és bonyolult világából a leglényegesebb anyagot vegyük be. A kötött terjedelem azonban gyakran arra kényszerített, hogy egyes területek, népek története kimaradjon vagy szintetizáltan, csak a legfontosabb történelmi mérföldkövek megemlítésével szerepeljen. Érvényesítettük a jelenkori történettudomány alapvető szempontját, hogy egyetemes történet címén ne Európa történetét nyújtsuk, hanem a legrégibb koroktól kezdve egészen napjainkig szerepeljen valamennyi földrész, természetesen a maga hozzájárulása arányában.
Mivel elsődleges célunk az volt, hogy az adatok útvesztőjében eligazítást, tájékoztatást nyújtsunk, történeti adatainkat jól átgondolt rendszerbe kellett foglalnunk. Könyvünk szerkezete mindenekelőtt a történelmi materializmus korszak-beosztását követi, míg akkor is, ha a szerzők tudják, hogy a megadott periódusokba nem mindig illeszthető bele az egyes országok, sőt kontinensek történetének sajátos alakulása. Az időrend mellett az adatokat összefüggő földrajzi egységbe helyeztük el.