Simon Melinda - Kiadói és Nyomdászjelvények (Hagyomány és korszerűség)

A bizonytalanság, a túlhajszoltság és a megfelelési kényszer mindennapi életérzéssé vált, munkahelyi, otthoni stresszt és betegségeket okozva. Zsúfolt, túlfeszített napjaink sarokba szorítanak, mégis szeretnénk jól érezni magunkat, egészségesek, energikusak és kiegyensúlyozottak akarunk lenni. Ennek elérésére számos eszköz áll rendelkezésünkre - ezek egyike a chi kung.

Ez az inkább szociológiai mint történeti felfogású munka a következő címet kívánná, ha nem volna igen hosszú: "A XIX. századi román civilizáció kialakulásának folyamata". Minthogy a "Műbírálataim" című sorozatban kerül kiadásra, a munkát a következő három önálló kötetre kellett osztanom:
1. A forradalmi erők
2. A reakciós erők
3. A román civilizáció kialakulásának törvényei.

Mi történt Kormival? - a magabiztos, mindenkit elbűvölő lány, aki körül csak úgy pezseg az élet, milyen valójában? Milyen akkor, amikor a pirulák és az alkohol mindent elrejtő gőze nem lengi körül? Mi zajlik a ragadós kacagás, a rummámoros éjszakák legmélyén?
Hogyan történhetett, hogy a város legmenőbb, feketebakancsos leszbije saját otthona rabjaként, az éhhalál szélére sodródva tengeti vegetáláshoz hasonlító „életét”? A kötet elbeszélőjének nagy szerelme, Kormi elszigeteli magát saját lakásában. Nem vásárol, nem mozdul ki, még csak szemetet sem meri levinni, sőt már éjjel sem merészkedik emberek közé. Szorongástól szenvedve még a legegyszerűbb dolgoktól is visszariad. Kormi hosszú éveken át sikerrel rejtette el lelki betegségét - S AMIKOR MÁR FELTÁRULKOZNA, AMIKOR MINDEN IDEGSZÁLA KÖNYÖRÖGNE A SEGÍTSÉGÉRT, SENKI SEM ÉRTI… A SZAVAK ROSSZKOR, ROSSZ HELYEN HANGZANAK EL, ÉS SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK.
A világhírű finn írónő második regényében különös szerelmi háromszög bontakozik ki, és érzéki szerelmi dráma játszódik le a magával ragadó leszbikus lány, Kormi pánikbetegségének az árnyékában. Mámoros nevetés, elsöprő szenvedély, fojtogató féltékenység és könnyek vezetnek a megtörhetetlen magány és a végső lemondás felé.
Sofi Oksanen a Baby Jane-ben tabutémákhoz nyúl: az Oksanenre oly jellemző dühvel és szívbemarkoló átéléssel hívja fel a figyelmet a melegek zárt világának emberségére, illetve a lelki betegekről való gondoskodás csődjére, a kirekesztettségükre, a társadalom velük szembeni értetlenségére, az alkoholon, nyugtatókon, drogokon élő Prozac-nemzedék magára hagyatottságára.