Szövőpintyek-díszpintyek

Ezek az írások Krúdy Gyula halála óta csaknem kivétel nélkül egyszer sem jelentek meg új kiadásban. Javarészt a szerző pályakezdő korszakának termését fogja egybe ez a kötet, és csak eredetileg is ifjúságnak szánt műveket tartalmaz. Születésükkor az író maga is közel állt még saját kalandos ifjúságának időszakához, bőven meríthetett tulajdon élményeinek forrásából. A kötet hangulati egységét az adja meg, hogy minden egyes írása utazásról szól, a rendkívül érdekes és izgalmas történetek hősei pedig fiatalok, diákok. Ez a gyűjtemény tehát új oldaláról mutatja be Krúdy Gyulát: nemcsak tanulságos és élvezetes olvasmányt ad a fiatal olvasók kezébe, hanem egyúttal fontos és jellegzetes alkotások újraközlésével hozzájárul a Krúdy-életmű feltárásának teljességéhez is.

Olyan könyvet tart a kezében az Olvasó, amelynek küllemében semmi különös nincs, s a címe: Tanulók a vasút vonzásában - sem ígér lenyűgöző, katartikus tartalmat. Az alcíme már sejteti a szokatlant, ugyanis kevés olyan gazdálkodó szervezet van (vagy volt a történelmi) Magyarországon, amelyiknél a kezdetektől olyan nagy gondot fordítottak nemcsak a szakmaiságra, de a szakmai utánpótlás nevelésére, oktatására, képzésre, mint a Magyar Államvasutaknál.
Hosszú idő telt el az első tanoncszerződéstől a mai tanulószerződéses jogviszony kialakulásáig: 125 év.
Ebben a kötetben nemcsak gazdagon illusztrált, korrekt tanulmányt olvashatnak az elmúlt egy és negyedszázad oktatásának alakulásáról, különös tekintettel a vasúti szakképzésre, de megismerkedhetnek a MÁV-val együttműködő szakképző intézményekkel éppúgy, mint az Rt. működő tanműhelyeivel

Meglepetés ez a novelláskötet, mert a benne szereplő írások mindmáig ismeretlenek voltak még a legszűkebb baráti kör és a legfelkészültebb Örkény-kutatók előtt is.
Örkény István saját maga teremtette és terjesztette a legendát, hogy ő a háború előtt és a háború alatti években nagyon keveset írt, és abból a kevésből is elenyésző mennyiségben születtek csak jó minőségű szövegek. Most viszont e kötetet olvasva úgy érezzük, hogy az író messzemenően igazságtalan és szigorú volt fiatalkorának teremtményeivel szemben, mert ezek a novellák sokkal többek, mint ifjúkori zsengék.
A felfedezésszámba menő fiatalkori írásokhoz szervesen kapcsolódnak a hatvanas években született és eddig még nem publikált egyperces novellák és a szintén ismeretlen, elbészélés-terjedelmű regényrészletek.
A Búcsú az életműsorozat pótkötete.