Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul

Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja - a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás... A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta - hét esztendeje - raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek... A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad. A Szoba az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni. Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Angolból és franciából diplomázott, majd Cambridge-ben doktorált. 1998-ban költözött Kanadába, jelenleg az Ontario állambeli Londonban él. A Szoba című regényét jó néhány díjra jelölték és számtalan díjjal tüntették ki. Jó eséllyel indult a Booker-díjért, s a The New York Times a 2010-es év hat legjobb regénye közé választotta. Eddig harmincöt nyelven jelent meg. A 2015-ben készült filmadaptáció forgatókönyvét is Emma Donoghue jegyzi. A mozi három Golden Globe-jelölést kapott, az egyiket a legjobb forgatókönyv kategóriában. "Elbűvölő, vicces... ugyanakkor elviselhetetlenül megindító." (The Irish Times) "Semmi máshoz nem hasonlítható" (Observer) "Szívszorító" (San Francisco Chronicle) "Ragyogó prózával ellensúlyozott horrortörténet." (The New Yorker) "Annyira felkavaró, hogy napokig fogva tartja a gondolatainkat..." (O Magazine) "Jack hangja a regény egyik igazi erénye... Lélegzetelállító és némely pillanatban szívszaggatóan megindító... Igazán emlékezetes regény; olyan, amelynek milliónyi olvasata van: pszichológiai, szociológiai, politikai. Elképesztően egyedi módon beszél a szeretetről, miközben friss és átfogó képet ad a világról, amelyben élünk." (New York Times Book Review) A Könyvjelző magazin 2016. márciusi számában megjelent cikk: A szoba lelke

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.

Ez a könyv kiváló útmutatást ad ahhoz, hogyan végezhetünk kellemes és lazító masszázst másokon vgy akár önmagunkon. Közérthetően, lépéről lépésre, színes fényképeken is bemutatva ismerteti azokat az egyszerű, de hatásos technikákat, amelyek segítségével enyhíthetjük például a fejfájást és a leggyakoribb izomfájdalmakat.
A bevezető oldalakon leírja a legfontosabb maszázsfogásokat és technikákat, és példákkal szolgál arra is, hogyan kombinálhatjuk őket. Ez után a hátfájás és fejfájás enyhítéséről szóló fejezetek következnek, majd relaxáló és feszültségoldó technikákat ismertet, melyek közül többet akár a munkahelyünkön is gyakorolhatunk. Külün fejezetekben foglalkozik azzal, hogy milyen jótékony hatású lehet a masszázs terhesség idején és szülés után, illetve miként nyugtassuk meg a csecsemőt és a hiperaktív gyermeket, vagy hogyan enyhíthetjük a csecsemők hasgörcseit.
Könyvünk különböző technikákat javasol az izomfájdalmak enyhítésére, beleértve az arthritis óvatos és biztonságos kezelését, a sportolók masszírozását mind a bemelegítéskor, mind a könnyebb sérülések ellátása során.
Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik valamilyen fájdalmukat szeretnék enyhíteni, vagy kellemes és hatásos lazító technikákat szeretnének megismerni, vagy akár csak gyermeküknek akarják megkönnyíteni az elalvást. Vissza