Vámos Miklós - A New York-Budapest Metró

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.

John le Carré, a kémregények nagymestere újabb lebilincselően izgalmas regényt írt, melyben több mint huszonöt év után tér vissza George Smiley, az angol titkosszolgálat legendás alakja.
Peter Guillam, az angol titkosszolgálat egykori embere, George Smiley hű tanítványa a családi birtokon tengeti r öreg napjait Bretagne déli partjainál. Ám egy napon levelet kap, melyben a Szolgálat Londonba rendeli. Hamar világossá válik számára, hogy annyi hosszú év után a hidegháborús múltja még mindig kísérti őt. A dicsőséges londoni hírszerzők - Alec Leamas, Jim Prideaux, George Smiley és maga Peter Guillam - egykori titkos műveleteiről most egy olyan generáció készül ítéletet mondani, amely nem élte át a hidegháborút, és nem tűri a mentegetőzést. A kémek örökségében múlt és jelen feszül egymásnak. Semmi sem fekete vagy fehér, de minden ugyanolyan bravúros és izgalmas, mint a két korábbi regény - A kém, aki bejött a hidegről és a Suszter, szabó, baka, kém -, amelyekre visszatekint. A feszültséggel, humorral és morális kétséggel teli műben le Carré és narrátora, Peter Guillam az angol titkos világ legendás hőseinek állít örök emléket. 

A Közel-Kelet egyik legősibb országába látogatunk el az útikönyv segítségével, hogy megismerhessük az emberiség kultúrájának bölcsőjét.

Ki hinné, hogy Jézus nyelvén szólítanak meg az arameusok kései utódai Maalulában, hogy bibliai helyszíneken járva erősödik meg bennünk a hit, hogy Szíriában megértéssel és tisztelettel élnek egymás mellett a különböző vallások, miközben a világ tele van gyűlölettel? Ki hinné, hogy ez a nép talán mindenkinél több változást élt át több ezer éves történelme során, hogy hódítások sokasága érte, fosztotta ki és puszította el ezt az országot? Ki hinné, hogy szinte minden hódítást, újabb kultúrák meghonosodása követte? Pedig ez mind Szíria! Ilyen kérdések fognak gondolkodóba ejteni bennünket, miközben Szíriát járjuk. Az őskor, az ókor és a középkor szépen megfér egymással. Legfeljebb a jelentől és a jövőtől várjuk el, hogy minél több ismertet és ismeretlent tárjon fel az emberiség történetének jobb és pontosabb megismeréséhez. Ebbe a különös, ismeretlen és szépséges világba hívjuk egy utazásra a kedves olvasót, és kalauzoljuk el a sok látnivaló között. Miközben olvassuk e sorokat, gondoljunk arra, hogy ezek a betűk is erről a vidékről származnak, hogy itt született az írás, az ábécé. Ez a föld a kultúránk bölcsője, ekként is illik tisztelni.