A legutolsó harcos

Hindu legenda az igaz szerelemről.

Hajnalban öblös kiáltozás riaszt odakintről. Épp hogy eszmélek, fordulok is túloldalamra át. Ez az ébresztés rám nem vonatkozik, csak az igazhitűeket rendeli a napi első imára a helyi müezzin közeli minarétre szerelt megafonja. A szomszédos konyhában zörgő fridzsider teli sörrel, borral, otthonról repített disznókolbásszal - hol vagyok én bármiféle igaz hittől? Ja igen, Algírban, no , persze, hol máshol is.

Bächer Iván

Van valami közös azokban, akik ezt a naplót a kezükben tartják: a cicájuk iránti szeretet, és vélhetően a törekvés, hogy jó gazdái legyenek hűséges társaiknak. Éppen ezért ezt a könyvet úgy alkottuk meg, hogy a gazdik és a kedvencek közös élményeinek, emlékeinek megörökítéséhez teret adjon írásban és fényképeken egyaránt. Mindeközben segíti a gondos gazdikat az állatokkal kapcsolatos legfontosabb dátumok, teendők, információk egy helyen tartásában. A könyv tehát mindennapi útmutató és családi album egyszerre, amelyhez már csak a szép élmények hiányoznak.

Részlet a könyvből:
"Jó pár évvel ezelőtt láttam először és utoljára bikaviadalt. Évek múlva szimbolikus élménnyé vált. Úgy éreztem, hogy az életemről szólt. Meg kell mondanom, bikapárti vagyok. Elmondom, hogyan zajlik a viadal.
Mielőtt az arénába engedik a fiatal bikát, nem tudom, meddig, zárt rekeszben tartják, ahol nem tud mozogni. Aztán felhúzzák a rekeszajtót, és a nyakába szúrnak egy kis pengét, amitől valami történik vele. Nem fáj neki, de valami nyugtalanító van ott az agya körül, a kisagynál. Ez fokozza az izgalmát és vágyát, hogy kitörjön. Mámorosan boldog a Játék Szabadságának örömétől."