A magyar néphit boszorkánya

Velence - a helybeliek szeretetteljesen la Serenissima, a "legtiszteletreméltóbb" néven emlegetik - már régóta röpíti álomvilágba a látogatókat: a San Marco, a Canal Grande két partját büszkén szegélyező káprázatos paloták, vagy Tiziano, Tintoretto és Tiepolo remekműveinek varázsa soha nem feledhető.

A költő képzeletében él egy alak; szárnyas szellem, a kinek testetlen lénye nincs kötve a tér és idő rögéhez, s a kiben mégis a földi indulatok minden fajtái csatáznak. Szellem, a ki a mennynek hónából kivetve, nem talál befogadást a földi világban. Amott, a hol hona volna, száműzött; emitt, a hol uj hont lelhetne, idegen. Eltérő két világ választó űrében bolygó, társtalan szellem, a kit nagysága kárhoztat a társtalan magányosságra. »Igy jár - se czélja, se hona - soká a puszta végtelenben. « S ha pihenésre meg-megáll, tanyája hideg szirtorom, mely a menny és föld űrébe nyúlva, mennytől és földtől egyképpen idegen. És a szellem, nagyságának átkától gyászban, röghöz kötetlenségének, szabadságának nagy rabságában gyászos panaszra kel.
»A szeszélyes sors hazámtól igen messze, és életem nagyobb részére számüzött«, - panaszolja Zichy Mihály egyik levelében. S a keserűség, mely e sorokból kiárad, mintha rokonná tenné a Zichy gyászát a Lermontov szellemének, »A démonnak« nagy gyászával, a melyet talán éppen e lelki rokonság révén szólaltatott meg olyan csodálatos, megragadó erővel a Zichy Mihály művészete.

Magyar Bálint 2001-ben „Magyar polip – a szervezett felvilág” címmel írt cikket az egészpályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.
Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág”, a „maffiamódszereket alkalmazó állam” és a „politikai családtagok” voltak. 2010-ben azonban a Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti többségével jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítést már a társadalom egészén alkalmazza.
A rendszert leíró új fogalmi keret az elmúlt hónapokban revelációként hatott sok politológusra, szociológusra és közgazdászra. Felmerült a gondolat, hogy ezen az új nyelven lehetne modellszerűen értelmezni a jelenlegi magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. A kötet szerzői – mindenki a maga szakterületén – erre tesznek kísérletet.
A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem az autokratikus kísérleteknek szintén kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, hozzájárulhat a volt Szovjetunió utódállamaiban végbemenő folyamatok megértéséhez is.