Almaecet (tisztít, szépít, ízesít)

1939. szeptember 1-jén a német csapatok átlépik a lengyel határt, s ezzel kezdetét veszi a második világháború. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva alázzák meg a zsidóságot, majd gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a népirtás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a náci terrorral, saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elől.

Uris döbbenetes erejű regényének cselekménye a háborúnak azt az időszakát meséli el, amikor a varsói gettó lakói fellázadnak elnyomóik ellen, és házi készítésű fegyverekkel, valamint puszta ököllel szállnak szembe a Wehrmacht tankjaival. A város romjain folytatott küzdelem 47 napig tart, de végül csak néhány túlélő marad.

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészeti remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik és végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta sőt majdnem megölte barátját, elcsábította feleségét, örökre tönkre tette életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

A szerző, mint lelki tanácsadó, az emberi lélek mélységének és kimeríthetetlen gazdagságának ismerője osztja meg velünk gazdag tapasztalatát Istenről, a teremtett világról, emberről, lélekről, annak útvesztőiről és az abból kivezető utakról. Angyalok jönnek a lelkétől eltávolodott ember segítségére, hogy visszataláljon önnön magához és élete ősforrásához, a mindenben, mindenütt jelenlévő Istenhez. "Angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadon" (Zsolt 91.). Oldalunkon állnak és segítenek minden ügyünkben. A könyv kincs azoknak, akik lelkükből és nem a világ elvárásai alapján szeretnének élni. Megsejteti velünk életünk nagyszerűségét, páratlan egyedüliségünket, életünk célját és értelmét.

A monográfia a bibói életmű egészének számbavételére vállalkozik. Középpontjában a politikai gondolkodó áll, egyszerre nyújt azonban életrajzot, szellemi portrét és problémaorientált elemzésgyűjteményt. A könyv évtizedes kutatómunkán alapszik. Anyaga támaszkodik Bibó István kiadatlan kézirataira, a megjelent forrásokra, valamint a hazai és a nemzetközi kommentárirodalomra. Ugyanakkor a szerző feldolgozta a mesterek és a szellemi elődök, Horváth Barna, Guglielmo Ferrero, Erdei Ferenc, Hajnal István és Németh László életművét. Kovács Gábor monográfiája alapvető munka. Olyan, amelyet forrásmunkaként és kézikönyvként egyaránt használhatunk kutatók, egyetemi és középiskolai tanárok, doktoranduszok, bölcsész, jogász és társadalomtudománnyal foglalkozó egyetemi és főiskolai hallgatók, továbbá mindazok, akik a magyar köz- és szellemi élet iránt érdeklődnek. A mű egyike a Bibó-kutatás eddigi legjelentősebb teljesítményeinek, és a születőben lévő modern magyar eszmetörténet-írás figyelemreméltó kísérlete.